Varga Éva: Sors és sanzon. Rácz Vali emlékeiből (Kaposvár, 2012)
A szülői ház
é Rácz Vali picikori képei idilli világról vallanak, alátámasztják a művész megállapítását arról, hogy csodálatos gyermekkora volt. „Csupa szív, virágillat és szeretet..." lett a várt fiú helyett, így szólt: „Ha már lány lett, legalább tanuljon meg énekelni és zongorázni.” Vali pedig örökölte a tehetséget és apja legszebb reményeit váltotta valóra. A családot egy időre elválasztotta az első világháború, később pedig szétszakíthatta volna a családfő operaénekesi karrierje. Az 1920-as évek elején ugyanis Rácz Ferenc az Operaházban próbát énekelt, és Mádéi Raoul igazgató azt mondta, hogy operaénekesi tanulmányok folytatására ösztöndíjjal Olaszországba küldenék. Rácz Ferenc úgy döntött, hogy a családja mellett marad, Göllén, és írt egy lemondó levelet. Elég korán felismerte, hogy a lánya örökölte az ő muzikalitását és arra ösztökélte, „csináljon” karriert helyette is. Vali gondos neveltetésben részesült. Az elemi iskola után, tízéves korában a dombóvári zárdába került. Ebben az Göllei elemisták csoportképén (1918)
