Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
V A vidéki sor után idegennek nem illik a lakodalomban maradni.] vigyorog vicsorog (vicsorgók, vicso- roksz, vicsorgó, vicsorgói, vicsorog’gyon) i. ’fogait mutogatva nevet’, roszalló Beszéhetök én ezöknek. Csak vicsorognak az embörgyerökire. Vő. OrmSz. 594; ZsNyj. 183 világ ~ (-gyű) fn. ’világosság, fény’. Nem látok nálig világot. - Késéssen értünk a faluba, má világ vót a házagba. Vö. OrmSz. 594; SzegSz. II. 669; ZsNyj. 183 világosabb hely világossap bel fn. ’kedvezőbb körülmények közt lévő hely, városhoz, községhez, közelebb eső major’. A cselédök ára huzóttak Kaposonföllű, mer világossap hel vót. A lakások is sokká jobbag vótak. Nem vótak ujjan étött helöm mind id Zselicbe. L. hely, eltett hely villámvágta villámvákta mn. ’nagykiterjedésű helyen vörösszínű anyajegyes’. Annak az asszonnag villámvákta gyeröke születött. L. tüzhelyes vimedli - (-jje) fn. ’pattanás, a bőrtüsző gyulladása’. Még máma is élő embör, vót ék kizs vimedli a képin [arcán]. Az emerged [fertőződött], L. buborcsék vincellér - (-ök, -gye) fn. ’uradalmi cseléd, amely az urasági szőlőtermesztést irányítja’. [Több földet és gabonát kapott, mint a béres.] Esz szóm cserösnyét nem mertünk fővönni a fa alu, mer lesött a vincellér. Ha eszrevötte, hogy valamöllik kapás talán lévött égy biling szöllőt, annak levonták a napszámábu. Mög el is kütték haza, naty csúfságot töd vele a vincellér. - Lukafán abba jaz üdőbe a Nyaka Gyura bácsi vöt vincellér. vinyároz ~ (-ó, -zol, -zon) i. ’hangosan vihog’. Vasárnap egész éjjé vinyározott az a sok cöhöndér [lányok és legények]. Vö. OrmSz. 595. vinyárog virághét virákhét fn. ’húsvét előtti 2. hét’. Vö. SzegSz. II. 572 virgódik ~ (virgócc, -ó, -ol, virgóggyon) i. 1. ’vesződik, bajlódik’. Hács csag vir- góggyunk komámasszon. 2. ’vkivel álmodik’. Egész éjjé hátiakká virgóttam. - Edösanyámmá virgóttam az éjjé ámomba. Vö. OrmSz. 595 virrad vérad i. ’hajnalodik’. Vö. OrmSz. 596; SzegSz. II. 674 virradat véradó fn. ’hajnal’. Vasárnap véradóra léjesött a hó. Vö. OrmSz. 596; virradat; ZsNyj. 183 virrasztás vérasztás (-sa, -suk) fn. ’a háznál ravatalozott halott őrzése ima és énekes ájtatosság mellett, főleg az éjszakai órákban’. Vérasztóba illő vót émönni, ha halod vót a pusztába. - A vérasztóba meséni is szoktak, ha má az éneklézsbe éfárottak. viribel viribül, viribüll (-ök, viribüsz, viribűjjön) i. 1. ’vizet szürcsöl’. 2. ’vízben bukdácsol’. A récék kiviribűték a vizet az Hatóba. L. virickél. Vö. OrmSz. 595. viriböl virickél ~ virickéll (-ök, virickész, -ő, virickéjjön) i. 1. vizet szürcsöl (gyermek, kacsa)’. Van esső ölég, má az egész udvarba virickének a récék. 2. vízben bukdácsol’. Egész nap a vízbe virickéne [ti. legszívesebben egész nap fürdene]. Vö. OrmSz. 595 virraszt véraszt (-ó, -ol, vérasszon) i. 1. ’halottat virraszt’. Cselétházná ja lakázsba vérasztottak. 2. vki miatt éjszaka nem alszik’. Én nem vérasztom, máj hazagyün. Vö. OrmSz. 596; SzegSz. II. 674; ZsNyj. 183 virrasztó vérasztó fn. ’halottvirrasztás’. Főhándáta ászt is, hogy nem vótam az ipám halálakor vérasztóba. Vö. OrmSz. 596; ZsNyj. 183 virtigli ~ mn. ’vmiben kiemelkedő képességű, virtuóz’. Takarodáskor rakodónak, kévedobállónak virtigli lányok köllöttek 25 6
