Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

V

vert tejföllel, töltelékkel (mák, dió, túró, alma stb.) megszórva és tepsiben sütve’. Vékonyrétest nem mindön asszony tud csinyáni. Pusztajiakná ev vót a sütemény. - Ém mék csinyállok rétest, ha gyünnek a rokonyok, de ja lányom má nem tud.

vékonyszerrel bír vékonszörré bir Szőj. ’soványság v. betegség miatt gyenge erővel bír’. Bizan vékonszörré bírtam én is, nem sokat segíthettem.

vélekszik ~ (-ök, -ő, -öl, véleköggyön) i. ’emlékszik’. Ujjan kizs gyerög vótam az eső háborúba. Vélekszök má rá. - Anyim, te nem vélekszöl rá? Vö. SzegSz. II. 657. vélekedik

vendéghaj vendékhaj fn. ’paróka, műhajfonat’. Nr. [Az a cselédasszony, akinek kevés haja volt, műhajfonatból csinált magas kontyot. Titkolták, mert szégyen volt, ha valakinek nem volt dús haja és műhajat viselt.] Az éccéri asszon is évesztötte a vendékhaját. Monták is: Éveszött a konytya, hová lőtt az asszon? Vö. OrmSz. 586

vendégkocsi vendékkocsi (-jja, -jjuk) fn. L. parádéskocsi ua.

vendégoldal vendégódal (vendégódat) fn. ’2 rövidebb, 2 hosszabb könnyű rúd, mellyel gabona, széna és szalma hordáskor a kocsi v. szekér oldalát meghosszabbítják és megszélesítik, hogy több férjen rá’. L. karfa. Vö. OrmSz. 586; SzegSz. II. 658 vendelgomba ~ ('-jja, ’-jjuk) fn. ’gyűrűsgomba (Clitocybe mellea)’. Október, novembör? Akkor mök szőttünk, ki ismerte ugye, ja vendelgombát. Tuskógombának is hitták, mer a tüskök körű vót. Mer, nem is mindönki merte jám leszönni. Könnyű vót összetéveszteni.

véndely véndő (-jje, véndöle) fn. ’zo- máncos zsírosbödön’. Vö. OrmSz. 586. véndöl

venyige ~ (’-jje, jjük) fn ’szőlővessző’. Ugye vótak a szöllőmeccésök, de ja venyigét nem atták ám a cselédnek jütteni.

verbunk verbung (-tya) fn. ’pásztortánc’. L. kanásztánc. Vö. OrmSz. 587 veret ~ (-ök, -verecc, veressön) i. ’(gabonát géppel) elcsépel’. A háború alatt a mezőszélbe verették é ja gabonát az urodalomba.

versengd vörsöngül, vörsöngüll (-ök, vörsöngűsz, vörsöngüllő, vörsöngűjjön) i. ’felesel, vitatkozik’. Ezök mindék tunnak vörsöngűni. Vö. OrmSz. 587; SzegSz. II. 662

veszeget vövöget (-ök, vövögecc, -ő, -öl, vövögessön) i. ’vásárolgat’. A tizennyócas, huszas évegbe kesztek először a cselédök kis szöllőd vövögetni a szöllőhögyegbe. Vö. OrmSz. 588. vesz

veszelődik ~ (-ök, veszelőcc, -ő, -öl, veszelőggyön) i. ’küszködik a sorssal’. Hogy vattok, hogy vattok? Hács csag veszelőggyünk. Vö. OrmSz. 589

veszít veszeszt (-ök, -ő, -öl, veszesszön) i. 1. ’vmilyen játékban veszít’. Többet nem kártyázok veletök, mer mindég én ve- szesztök. 2. ’vminekasúlya csökken’. Menné tovább, a gabona is veszeszt a sujjábu. L. elveszít. Vö. OrmSz. 589. veszeszt vesszőseprő vesszősöprü L. ágseprő veteget vetöget, vetögelődik (-ök, vetö- gelőcc, -ő, -öl, vetögeló'ggyön) i. ’magot a földbe vet’. Tavaszra fordút. Jobbam mondval, vetögelőttek má ja mezőn. Vö. OrmSz. 591; SzegSz. II. 665

vidéki sor ~ fn. ’zeneszám a lakodalomban, az idegen kíváncsiskodók számára’. Nr. [A lakodalmas házhoz szokás szerint sok kíváncsiskodó megy. Estefelé az ő számukra külön muzsikálnak. Ilyenkor kikiáltanak az udvarra: Vidéki sor! Eztán a hívatlanok is táncolhatnak.

255