Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
A cselédszótár lexikográfiai megközelítésben
A nyelvjárási többalakú szavak változatait a címszó után, gyakoriságuk figyelembe vételével egymást követően tüntettem fel. Pl. fagyd, fagyáfa, fagyóka; darvadozik, dervadozik. A címszavak köznyelvi értelemben is használt jelentését általában nem tüntettem fel. Pl. érdemes ’értékes, megbecsülni való’. Ha azonban a címszó köznyelvi értelme a nyelvjárásban hiányzik, illetve a nyelvjárásban csak eltérő jelentései fordulnak elő, arra külön is utaltam. Pl. kendőszködik ’hízeleg, célja elérése érdekében kedveskedik’. (Köznyelvi sminkelés értelemben a szó nem használatos.) A növények és állatok nyelvjárási elnevezésénél az értelmezés mellett - amennyiben azonosítani lehetett, a növénynek v. állatnak a szakirodalomban megjelölt latin megnevezését is közlöm. Pl. akác - agárca (Robinia pseudakacia); sárgarigó - arammáringó (Oriolus oriolus). Példamondatot csak akkor közlök, ha módom volt feljegyezni. Némely esetben a példamondat bővebb, mint amennyi a szó funkiójának bemutatásához szükséges. Ha a szó nemcsak nyelvileg, hanem tartalmilag, néprajzilag vagy szociológiai szempontból is értékes adatot tartalmaz, több példamondatot, esetleg zárójelben magyarázatot is fűzök hozzá. Pl. álodmásivás, napszám, komázik esetében. A szemelvényekben főleg a magnetofonos szövegrögzítésekből igyekeztem jellegzetes részleteket kiemelni, ügyelve arra, hogy az adatközlők minél szélesebb skálája kapjon helyet. Első helyen a cselédéletre vonatkozó adatközlők szövegei szerepelnek, ezek után a személyes visszaemlékezések (memorátok), mesék, mondák, dalok, gyermekmondókák idevágó részletei kerülnek sorra. Végül közöltem a kutatott nyelvájárásra jellemző, esetenként csak helyileg értelmezhető közmondások, szólások, állandó szókapcsolatok példáit is. Megjegyzem, hogy az énekelt népdalok szövegei a tájnyelvben nem mindig következetesek. Valószínűen a tanulás irányát jelzi, hogy amíg egyes népdalok ö-ző nyelvjárásban hangzanak, mások mindig köznyelvi formában. Pl. Mökhát a bérös, oda ja bérös, nincs ki mongya jaz ökörnek, haj here Röndös! - Akkor szép az erdő mikor zöld, mikor a vadgalamb benne költ. A népdaloknak olyan csoportja is ismert, amikor a köznyelvitől eltérő szóváltozat, csak a népdalban fordul elő. Miként: Hogy is lehet égy kislánnak oly árva szive, hogy a régi szereteiét kitagaggya belőle? Tekintve, hogy a szógyűjtemény egészében a déli nyelvjáráshoz tartozik, az utalásoknál összehasonlításul figyelembe vettem azokat a már megjelent nyelvjárási szótárakat és nyelvatlaszokat, amelyek: 1. a tárgyalt nyelvjárással azonos tájegységről valók: Nyíri Antal: A zselicségi Szenna és vidéke magyar nyelvjárása, 1935. (ZsNyj.); Rónai Béla: Zselici nyelvatlasz, 1982. (ZsA.); Várkonyi Imre: Biissüi tájszótár, 1988. (BSz.) 2. amelyek a Zseliccel közeli régiókban születtek: Király Lajos: Somogy-zalai nyelvatlasz, 2005 (S-ZA); Keresztes Kálmán - Kiss Géza: Ormánysági szótár, 1952 (OrmSz.); Szabó József: A nagykónyi nyelvjárás, 1986 (NkNyj.); Koppány menti tájszótár, 2000. (KmSz.) 21
