Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
cs lőtt valaki. - Ami igaz, igaz. Mink cselét- sorbu valók vagyunk. Vö. ÉrtSz. I. 857 cselédszerző cselétszörző fn. ’háztartási alkalmazottak (szolgálók, cselédlányok) munkaközvetítésével foglalkozó személy’. kny. Kapozsba izs vót cselétszörző. A naccságák csak hozzá möntek, ha ujj szógálló köllött nekik. Vö. ÉrtSz. I. 857 cselédszoba cselétszoba i'-jja) fn. 1. gazdasági (uradalmi) cselédek lakószobája’. Lánkoromba még vót közös cselétszoba. Naca néném is Taszáron ezökké ja Szercsikékké lakott éty szobába... - Közös cselétszoba? Hajaj! Adorján pusztám hosztunk ide éty családot, ott négyen (ti. család) laktak éty cselétszobába, vótak összessen huszonhatan..., de mind a tesférök... 2. ’kastélyban, nagyobb polgári lakásokban a háztartási alkalmazottak számára fenntartott, rendsz. szűk személyzeti szoba’. Vö. ÉrtSz. I. 857 cselédsztrájk cselétstrájg (-gya, -gyük) fn. ’a cseléd bérlevélben meghatározott mindennapi munka megtagadása’. Szoc. [A XIX. sz. végén és a XX. sz. elején szociális helyzetük javítása és a bérek emelése érdekében országosan több helyen - köztük számos somogyi uradalomban - sztrájkba léptek az arató munkások illetve az uradalmi cselédek. Az un. aratósztrájkokat, illetve cselédsztrájkokat csendőri segédlettel elnyomták.] Vélekszök-e ja strájgra? Mék kislán vótam akkor. Töp helön is. Szemiklóson, Szemmártomba vót strájg. Na, na! Úgy monták cselétstrájg. Gyüttek ám a csöndérök! Vélekszök rá, gyalog mesztéláp, hajtották ükét Szigedvárra a küjesuton. A végin mindön kiattak. cselédtörvény cseléttörvén (-nye) fn. ’a cseléd és a gazda közti viszonyt szabályozó, országosan érvényes törvény’, kny. Vö. ÉrtSz. I. 857 cselédviselet ~ (-tye) fn. ’az uradalmi cselédek népviselete, öltözködési módja’. A cselédviselet sasé vót oda, ahá a pógároké [ti. sohasem volt olyan finom ruhából való és díszes]. A cselédnek nem izs vót rá töheccsége [pénze], mög ideje se, hoty kicifráhassa. cselőke ~ ('-jje) fn. 1. ’ütésre alkalmas bot’. Főkaptam hirtelennyébe écs cselőkét, kinásznagyútam [megvertem] én ászt tótrózsára [minden oldalról, cifrán]. 2. ’dióverésre alkalmas hosszú pózna’. Valamiféle nyavalává, cselőkévé löhecs csak léverni ja hosszi ágajit [ti. a diófának], csemperget csempörget (-ök, -ő, -öl, csempörgecc, csempörgessön) i. ’fintorog, ajkai mozgatásával nemtetszésének ad kifejezést’, gúny. Mék te csempörgetöd a szádat? Talán nem teccig valami? Vö. OrmSz. 76 csendőr csöndér (-gye) fn. ’a Horthy- korszakban a falvak rendfenntartó fegyveres testületé’. A márcodói gazdaságba a csöndéröknek vót külöm pihenőjje. A huszas évegbe gyüttek mindön hétön. - A cselédlegényöket csöndérnek sé vötték be, mer nem tudott előre nagy pénct letönni. Monták: kaucijóba... A csöndérög biza nagyon összejáccottak az uradalommá. csengő csöngő (-je, -jük) fn. ’5-10 cm átmérőjű, sárgarézből öntött kis harangocska, melyet széles szíjjal a birka, csikó v. a legelőre kihajtott fiatal üsző nyakába akasztottak’. Szépön legel a tinó a rétön, szépön szól a csöngő ja nyakába. Nd. csentereg csöntörög (csöntörgök, csön- törgő, csöntörgöl, csöntöröggyön) i. ’érdeklődve körülvesz vkit, lábatlankodik’. Eggész nap öcs csöntörgött a bérösök körű. -Mics csöntörög állandójjan it körülöttem? Nem láttya, hód dógom van? 65 I
