Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
B bőved napja bőved naptya fn. ’karácsony vigíliája, vagyis karácsonyt megelőző nap’. Bőved napkor a pusztán is egész napos bűd (böjt) vót. Borsóleves zsir nékün, sűtt úritok, főtt aszalók (aszalt vadkörte, vadalma), illesmi. bözzög ~ i. ’a nő nemi szervében, közösülésre való inger jelentkezik’, durva Bözzög-é még Mári néni?- Nem vót maradássá. Bözzögött neki. bubóca ~ ('-jja) fn. ’tehén v. lószőrből készült zsemlealakú, de annál kisebb labda, mellyel a cselédasszonyok a kontyu- kat magasították’. Nr. [Minél magasabb volt valakinek a kontya, annál csinosabbnak számított a majorban.] Főtötte bubócára ja haját, hoty csucsossabb lögyön a konytya. L. turbán buborcsék ~ (-tya) fn. ’pattanás az emberi testen’. Vád valami buborcsék a lábomon. - Ékoporhattam [elkaparhattam], mer émérgett [fertőződött], L. vi- medli. Vő. OrmSz. 55 búbos kemence puposkemönce (’-jje) fn. ’kúp alakúra rakott tűzhely a szobában, melyet a konyhából fűtöttek’. Nr. [Kenyérsütésre és melegítésre egyaránt használták. Ennek külső padkáján cserépfazékban főzték az ételt is.] Töröcskén [major név] puposkemöncéng vót. Abba is fősztünk. bucsi ~ (-jja) fn. ’dongákból készült kerek, kulacsalakú, kb. 10 literes űrtartalmú vízhordó edény’. A mezőn és cséplőgépnél dolgozó munkásoknak hordták benne a vizet. Kizs gyerkőce vótam Fonóba [Somogy megyei major], má bucsiba hortam vizet a masináhol [cséplőgéphez], Régöm monták: csoboló... L. csobolyó. Vő. ZsNyj. 86 búcsúztató bucsusztató (-jja) fn. ’. ’halottbúcsúztató’. Nr. [Temetéskor a kántor a család rendelésére írt énekkel búcsúztatja el a halottat név szerint a hozzátartozóitól, szomszédaitól.] Igazam mondom, széb bucsusztatójja vót a Bözsinknek. - Ágyugojó lössz annak a bucsusztatója. Nd. 2. ’menyasszonybúcsúztató’. Nr. [Mielőtt a menyasszony esküvőre indul, az elsővőfély búcsúsztatót versel.] Nna, mög vót az Annus bucsusztatójja is. [ti. férjhez ment.] bufog ~ (-gyón, -gyanak) i. ’hang, amelyet az ingerült, ijedt házi sertés hallat’. Tik nem hallitok? Bufog a gäbe kerittézsbe, dobájja a válut. - Uty tartyák, haja disznófóka főtarttya jaz órát és bufog, akkor vihar lösz. búg bugg (-gyón) i. ’az emse üzekedik’. Szótatok a kanásznak, hogy bugg a gäbe? F. kő hajtani kanyhól L. bebúg. Vő. SzegSz. 1.195 buger bugér fn. ’szlovák nyelvet beszélő ember’. Valahunnaj Zemplémbü gyüttek summásnak a tód bugérok. Csak uty hitták ükét: bugér. Ha valakin nem át jó a ruha, ára is aszonták: úgy ál rajta mind a bugérgatya. bugybókafn. 1. ’búbusbanka (Upupa epops)’. 2. ’náthás gyerek’, gúny. Na te bugybóka! Türűd mög az órodatl L. fostosbugybóka Vő. OrmSz. 57 bugyogóskorsó ~ fn. ’keskenyszájú, kb. 5-6 literes űrtartalmú, öblös agyagkorsó, a fülén ivásra alkalmas réssel’. A ke lányának akkora csöcseji lögyenek, mind a bugyogóskorsó! Nd. Nr. [Lucanapi köszöntés szövege.] Vő. ZsNyj. 135 bukta ~ (’-jja, ’-jjuk) fn. ’kb 10 cm hosszú, ált. lekvárral töltött keltkalács féle’. L. puffancs ua. bunog ~ (bunoksz, -gyón) i. ’morajló hanggal ég (tűz)’. A! Valami neszez. Rosszá hal ke. A tűz bunog. L. dörög 55
