Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

B biklás ~ fn. ’térdigérő, fehér felsőszok­nyát hordó ormánysági magyar és horvát asszony'. Gyütt az a sog biklás asszony oda ja turbéki búcsúba. Vő. OrmSz. 41 bili ~ (-jje) fn. 'kisfiú nemi szerve’. Frász [nyavalyatörés] hafoktajagyerököt, pirosz szallagot kötöttek a bilijjére. biling ~ (-gye) fn. ’szőlőfürt’. Levöttem hát az onokámnak eb biling szöllőt, mer veleng vót ajis. Vö. OrmSz. 41 bilingérez bilingéröz (-ok, -ző, -zöl, -zön) i. 1. 'korábban érő szőlőfürtöt válo­gat’. Nagyasszonkor má löhed bilingérözni szöllőt. 2. 'szüret után elmaradt szőlőfür­tök után kutat’. Bilingérösztem mék kis szöllőt, hoty hát máj hozi haza. 3. 'kuko­ricaszedés után elmaradt csövek után ku­tat’. Urasági kukoricába nem vót szab' egy világér se bilingérözni. Fia a csősz éfokta, ki jis attak rajta [elbocsátották], birkaakol birkaakó (-jja) fn. L. akol birkahodály birkahodál (-gya) fn. 'mennyezet és belső válaszfal nélküli, cse­réppel, náddal fedett téglaépület az ura­dalmi juhok és tinók részére, rendsz. téli használatra’. Tavasszá ha möggyüttek a summások, akkor a birkahodálba almútak be nékijjük. Birka ne! - Birka né! msz. ’birkatere­lő szó’. birkasaroglya birkasarágla (’-jja) fn. ’X-lábakon álló, alacsony birkaetető rács, szálastakarmány céljára’. L. saroglya bivaly bihal (-gya) fn. ’(Bubalus bubalus)’. [A majorokban mindössze néhány pár bivalyt tartottak, nehezebb teher, pl. cséplőgép vontatásához.] A bihalok nem süllettek mög [a terhet nehéz körülmények közt is elhúzták]. Szántani ászt nem löhetöd velük. Vö. OrmSz. 43 bivalyos bihalos (-sa) fn. ’bivalyfo­gattal dolgozó uradalmi cseléd’. [Egy­egy majorban rendszerint csak egy pár bivaly volt és egy bivalyos. Lenézett fog­lalkozás, csak félkonvencióért [fél fizeté­sért] szolgáló fiatal fiú, vagy kiöregedett béres fogadta el.] A sógorod bihalozs vót Szentamázsba [Szenttamás pta.] Éccör mögijettek a csöndéröktü, mer csillogott a szuronnyuk. Össze is törték a szekeret, be­vitték a halastóba. Vö. SzegSz. I. 160 bizalmas ~ mn. ’megbízható’. Az az uraság is csak annak örűt, ha vót bizal­mas cseléggye. - Az a bizalmas bérös, in­kább évrü-évre helbe maratt... - A szigeti (szigetvári) kizs zsidó a cselédnek is adott hitébe, ha az bizalmazs vót. bizony bizan hsz. ’az állítás v. taga­dás megerősítésére szolgál’. Ab bizan! - Bizan, nem vót akkor ijjem flanc [divato­zás] mim mast. Vö. OrmSz. 44; SzegSz. I. 160 bizsók ~ (-tya) fn. ’faragókés’. Nr. [Pásztorszerszám. Rendszerint tört bo­rotvapengéből készítették, nyelét ólom­berakással díszítették. Ostornyél, tükrös, sótartó és más használati tárgy faragásá­ra használták.] Széb bizsóktya vót apád­nak is. Nem tóm há főtte? Vö. OrmSz. 44 blúz blujz fn. ’női blúz’, új. Hallod-é? Vöt föl te lányom az uj blujzodat! - Akko­ra mast a flanc! Nájlonbu kő a blujz, mög az istenérdöme tuggya, mi nem... Vö. ZsNyj. 84 bóbiskol bóbiskul, bóbiskull (bóbis- kúsz, -ó, bóbiskujjon) i. ’pislákolva alszik, szundikál’. Valamöllest kicsint bóbiskútam itt a székön. - Ebóbiskút a mama. Vö. SzegSz. 1. 161 bócértos ~ mn. 1. borzas, gubancos hajú’, gúny. Mégájj bócértos [leány]! Gyere még ide, máj adok [ti. verést] / 2. ’dauerolt hajú’, gúny. Máma má nem lőhet afalusitu a városit mökkülömbösztetni. Minnek 51

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom