Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
B a böcsületöt [ti. azért, hogy a férjét el ne bocsássák munkahelyéről, elfogadta a major vezetőinek szerelmi ajánlatait], 2. ’női ártatlanság, szüzesség’. Ha él lám má évösztötte ja böcsülettyét, örűt ha valami özvegyembör év ötté. 3. ’illendő, emberséges magatartás, tisztességtudat’. Valaki ithatta a böcsülettyét [ti. vki odapiszkított]. Vő. OrmSz. 33; SzegSz. 1.122; ZsNyj. 84 bedörrent ~ (-öfc, bedörrenc, -ő, -öl, bedörrencsön) i. ’a kályhába alaposan befűt’. fám. Jó bedörrentöttem. Aggyá mastat a melegöt [ti. a kályha]. L. bedurrant beesik ~ (-öfc, -ö, -öl, -ssön) i. 1. ’arc, far, mell, szem körüli lágy rész a szülés előtti órákban a szenvedés miatt behorpad, ill. beljebb húzódik’. [Állatoknál a szülés közeliségének jele.] Beesőit nagyon a fara [tehénnek], lössz az éjjé borgyu. 2. ’lesoványodik’. L. beszakad; Vő. OrmSz. 135; SzegSz. 1.124 befásliz ~ (-zon, -zanak) i. ’bepólyáz kisgyermeket babapólyába kötöz’. Nr. A lekkissebbet befáslisztam a vánkossába, a karonülőt a hatomra kötöttem, a Juliskám mög má vöt négy éves, szalatt előttem. Möntem a mezőre kapáni. Ev vót a cselédasszon élete. Nem ám ovodal befér betér (-öfc, -ő, -öl, betérgyön) i. ’befér vhova, vhol elegendő helyet kap’. Annyiján vásátag, be se tértünk a bódba. L. fér; Vő. SzegSz. 1.124 befog ~ (befoksz, -ó, -ol, -gyón) i. 1. ’vmilyen igavonó állatot szerszámmal kocsi elé fog’. A bérösök ippeg befoktak. 2. ’használatba vesz’. Sajnálom az összes ruhámad befogni. 3. ’munkába állít’. Mi vótam? Hat-hét éves? Má befogkak tüskét gyomláni. L. fog; Vő. OrmSz. 161. fog; SzegSz. I. 124 befogás ~ (-sa) fn. ’az igavonó állatok egyidejű kocsi v. szekér elé fogásának ideje a majorban’. Befogázs vót. Gyün a János bátyád az ökrökké ki. - Pista bácsi vót az öregbérös, gyütt, na legény öfc, befogás! befolyat befolat i. ’(a tehén) megtermékenyül’. L. folyat; Vő. OrmSz. 166. folyat; ZsNyj. 104 beforog ~ (-'gyón) i. ’(a nősténykutya) megtermékenyül’. Má ez a kizs dög is beforgott. Máj mögem vihetöm a kölkejidet az árogba. L. forog bejárólány ~ (-nya) fn. ’a gazdatiszti családokhoz napszámbérért nagytakarítás céljából hetenként egyszer bejáró cselédleány’. Közbe én bejárólány vótam a kiskastéba. Aszongya az intéző: nagy a pofád Mári, többet nem köllesz... L. takarítólány béka ~ ('-jja, ’-jjuk) fn. ’a ló talpa, patájának a belső, középrésze’. Mijaz a béka a lóná?Amit a kovács vasalláskor ki szokott mélliteni. Annak is mindég egésségösnek köll lönni. bekapálás bekapállás (bekapász, bekapának) i. ’ősszel a sorok között kapával a földet a szőlő töve köré húzza, hogy ne faggyon meg’. Má majnem Mártonnap körű szokott lönni ja bekapállás az urasági szöllőbe. Akkor, mégha marattszőllőbiling a venyigén, az a kapáslányoké vót. Azé monták, hoty kapásszöllő is. L. kikapál béklyó békjó (-jja) fn. nyűg, a ló két első lábára, a nyügérre erősíthető lánc v. kötél, hogy az nem tudjon legelés közben messzire elkalandozni, patkolás közben rúgni’. Vő. OrmSz. 35; békó; SzegSz. I. 131 bekocsiz ~ (-zon, -zanak) i. ’csikót kocsihúzásra tanít’. Mikor mögvöttem két lékallódott lovat,... kigömbölöttek, bekocsisztam ükét, szőrüket bekentem olajos rongya,... gyüttek a tormásijak, teccött nekik, mögvötték. 46
