Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

A,Á

gabonakévéket az etetőnek’. Ha kocsiru masinátok, főfelé dopta a kévét az asztära [ti. a béres]. Vő. SzegSz.I. 89

asztali sparherd ~ sporhelt, sparhelt (-tye, -tyük) fn. ’gyári készítésű, egyszintű, zománcos oldalú tűzhely’. Asztali tüszhel inkáb városijakná vót. Késébb a háború után má falun is, de pusztán még laktunk, nem. Am má urazs vót. L. sporherd, csikósporherd, rakott sporherd

asztaloslány ~ fn. L. kézreadó, kévemetsző, kévevágó

asztalpénz asztápéndz (-ők, asztá- péndze) fn. ’pénz, amit eljegyzéskor a vőlegény keresztapja a menyasszonyért váltságdíjként fizet’. Nr. Az asztápénct készfogókor aggyák a lánnak, ugye. Hát emezök tuggyák. Persze, mer ádomásiváskor hát..., úgy monygyák mögbeszéllik, hogy hát mennyi is jár a..., mennyit kölfüzetni a lányér? Vő. ZsNyj. 155

átabotában átabotába hsz. ’felületesen, nagyjából, hanyagul’. Csak úgy átabotába raktunk össze ja szénát, gyütt az üdő [vihar]. - De átabotába van a hajad! Vő. OrmSz. 21; SzegSz.I. 90. áta-bata; ZsNyj. 81. átabotául

atyafi ~ (-jja) fn. ’ismeretlen férfi’. Uty korássan [korai órákban] beállétott ide az udvarba éggy atyafi. - Valami atyafi érdöklődöt hel után [ti. állást keresett]. Vő. OrmSz. 22; SzegSz.I. 94

avult avétt mn. ’használt, régi, kopott’. Dógzónapra jó vám még az

az avéd gönc [ruha]. - Nagy vót a szögénség. Éggy-éggy avédbutort vöttem a fertápéndzbü [a cselédek negyedévkor kapott pénzbeli illetményéből]. Vő. OrmSz. 22; ZsNyj. 79

az szerint asszörént hsz. ’úgy’. Ahogy az intéző parancsúta, asszörént töttem. L. azon mód szerint

azon mód szerint ammót szörént hsz. ’azonképpen, ugyanúgy’. Hát én ammót szörént töttem, ahogy ajavós neköm monta.- Em mög mim bolond, ammót szörint trappullok élbafára. L. az szerint

azóta azutátu fogval hsz. ’attól az időtől kezdődően’. Azutátu fogval má nem mertem ára járni napszámba. - Azutátu fogval odajárt hozzánk, mök hát el izs vöt késébben. [ti. feleségül] Vő. OrmSz. 22

azt tartják asz tartyák ’az a hiedelem, úgy hiszik’. Nr. Asz tartyák; aki mindönszentökkor éjjé nem hágy rétest az asztalon, mög üjegbe bort, annak a halottya sir. Ity tuggya mög a halót, hogy nem feletköznek mög róla. - Asz tartyák, hogy a szomorufüszfába mög az iharfába nem vág az istenharag'gya [villám].

azzal a szesszel avvá ja szesszé ’azzal az üröggyel, azzal a kifogással’. Sz. A röndér avvá ja szesszé állétott be hozzájuk, hogy a beadás elü édukták a zsírt.- Eccör-kéccör avvá ja szesszé, hogy beteg, nem mönt a gyerök leventébe. Igön ám! De mindég észt se löhetött mondani.

41