Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
A, A ágseprő áksöprü (-jje) fn. ’ somfavesz- szőből készült seprő, kb. 1 méter hosszú nyélhez a vesszőt vaskarika szorítja, istálló, ól, udvar sepréséhez használják’. L. vesszőseprő agyarkodik ~ (agyarkocc, -ó, -ol, agyar- koggyak) i. acsarkodik, szitkozódik’. Nyóc- kilencéves terömtés mit tud még?De az annya ékütte napszámba. Uty ki köllötöt hajtani ja röndöt, mind a naty cöhöndéröknek [16-18 éves lányoknak]. Ha émaratt, a hajdú vagy a gazda röktön agyarkodotrá. Vő. SzegSz.I. SO; ZsNyj. 77 agykiégésben van atykiégézsbe van i. ’agyhártya gyulladása van’. A mi Marink nagyon beteg vót. Émöntem én a töröcskeji javóshol. Aszonta: Rozikám, a nénédön má nem tok segéni, atykiégézsbe van. Az orva- sok is aszonták,lányom, kiégött az agya. agyonra agyorra hsz. ’agyon’. Agy orra verték szögém párát kinn a jókán [nyájban], A möllik cseléd nem uty köszönt talán a bárónak, vagy az intézőnek, ászt agyorra üldöszték. ajánl aj ál, ajáll (ajász, -ó, ajájjon) i. ’ígér’. Ajátam neki csibéket a tavaszra. - Ajátam neki, hogy éviszöm a búcsúba. L. megajánl. Vő. SzegSz.I. 52 aj-baj ~ fn. ’baj’. Akármijjen ajja-bajja vót,futocs csak hozzám: Rozikám segiccs! - A cselédöggyerökét akármijjen ajjá-bajjá nem vitték ám orvashó mim mast, nem izs vót rá töheccség. ajca ajca fn. gyny. 1. ’alvás’. Émönnyünk ajcába [aludni]! 2. ’altató szó’ Äjca!Äjca! -Ajca baba, äjca! akác agárca (-jja) fn. ’(Robinia pseudacacia)’. Abba Márcodóba nem is ismertem az agárcát. Mind ujjan ősrégi erdőség vót. - Kutya partéka az agárca. Ahun éccér mökteröm, ki se lőhet irtani. Vö. OrmSz. 6; SzegSz.I. 53 akó ~ (-jja) fn. ’a hordók térfogatát jelölő űrmérték, kb. 50 liter’. A kizs vágón [szőlőparcellán] is termött azé két akó borunk. Vö. OrmSz. 8; SzegSz.I. 56 akol akó (-jja) fn. ’egyetlen tágas helyiségből álló, palánkból v. téglából épített istállószerű épület, ahol az állatok kedvezőtlen időben tartózkodnak, de megkötve nincsenek’. Az akó fijam? Ujjam mind az istálló. Csak az az álat nincs benne mökködvel. - A rédegjószág [növendék állatok] akóba vót télön. Csak káróbu vót az ódala, télöm berakták ganyéval. L. birkaakol, gulyaakol. Vö. OrmSz. 8; SzegSz.I. 56 akkorára ~ hsz. ’olyan nagyon’. Akkorára kátoz [kiabál] fcéJ Fölébrennek a gyerökök. akkorra akkorára hsz. ’addigra, arra az időre’. Akkorára Miskáék is ot laktak má Szemmártomba. - Akkorára má bem vótam Kapozsba. akkord akort fn. ’az uradalmi erdészet és a munkások közötti megállapodás szerint, teljesítmény alapján fizetett faberakó munka (a vagonba)’. Eggy évig éjártam akordba a sásréti erdészedbe. Vö. SzegSz.I. 56 akkordos akortos (-sa) fn. ’teljesítménybérben fizetett, az uradalmi fát szállító és vagonba rakó szakmánymun- kás’. [Az uradalmi erdészetből a rönköt, tűzifát, bányafát rakták vasúti kocsikba, teljesítményüktől függően havi pénzfizetésben részesültek. Egy részük pusztai legény, nagyobbrészük falusi zsellér.] Gyünnek az akortosok haza. - Imrénk is akartozs vót. Tudod a Nyári Antival, Árnol Jóskával. akkoriban akkorgyában hsz. ’akkortájt, abban az időben’. Akkorgyában nem jártunk ám vonattá mim mast. - Még apám 36