Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Adatközlők
Nagy Gál Józsefné Kretek Ilona (1937) Ritics-puszta NémethnéDöntse Teréz (?) Nagytótváros-puszta Németh Ferenc (1912) Németlukafa-puszta Németh György né Pamuki Ágnes (1924) Elekmajor Nyári István (1923) Szentmárton-puszta Pallósi Sándorné Hideg Mária (1922) Toponár Pap Józsefné Baranyai (?) Szentlélek-puszta Pápai Istvánné Csirzó Anna (1910) Korcsány-puszta Pintér Ferenc (1926) Korcsány-puszta Pintérné Jakapovics Julianna (1940) Korcsány-puszta Puskás Istvánné Gulyás Magdolna (?) Mozsgó Sárdi Ferenc (1928) Szentmárton-puszta Sárdiné Máhonfai Zsuzsanna Képes-puszta Szentes István (1922) Ritics-puszta Szíjártó József (1897?) Németlukafa-puszta Tinusz János (1927) Szigetvár Várhegyi Vendel (1911) Szentmárton-puszta Várhegyi Vendelné Eperjesi Teréz (1916) Szentmárton-puszta V erőczi Jánosné Zsákfai Jolán (1935) Bárdibükk Vusics Jánosné Hamarics Julianna (1910) Szentmárton-puszta Zsebi József (1899) Korcsány-puszta Zsebi Józsefné Fodor Mária (1928) Korcsány-puszta Wetzl Józsefné Gazdag Teréz (1927) Szentmárton-puszta Megjegyzés Az adatközlők esetében úgy találtuk jónak, hogy (egy-két kivétellel) a helységneveknél azt a pusztát jelöljük meg, ahol az adatközlő vagy családja 1944-ben mint uradalmi cseléd utoljára szolgált. A lokalizáció ugyanis nehéz dilemma elé állította a szerzőt. Az 1950-1960-1970-es években történő terepmunka idején felkeresett idősebb nemzedék csaknem mindegyike a Zselicben keresztül-kasul több (volt, aki 8-10) pusztában is cselédeskedett. Felmerült a kérdés: az adatot melyik helységhez kössük? Gyakori migrációik (vándorlásuk) miatt adataik is különböző uradalmakra és más-más zselici helységekre vonatkoztak. Azon kívül a legtöbb esetben már nem is az eredeti majorokban laktak, hanem a közeli anyaközségben, városban (Pécs, Kaposvár stb.), amit szerepeltetni a téma szempontjából irreális lett volna. Eljárásunkat indokolta az is, hogy az egykoron volt cselédek emlékeiben még mindig azon puszta felé fordultak, ahol cselédéletük meghatározó része lezajlott. Cselédmivoltukat pedig abban a pusztában határozták meg, ahol 1944-ben, az utolsó konvenciós esztendejüket töltötték. így magunk is ezt jelöltük meg. A felsorolt adatközlők többsége a gyűjtés idején Dél-Zselicben élt, amely a vizsgált történelmi időszakban Somogy vármegye része volt. 34
