Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szöveges nyelvjárási szemelvények
Eperjesi János 80 év. 2004. Almamellék (A tehénvásár fortélyai) Ha valaki tehenet akard vonni, akkor az esőbe mögnészte, úgy monták: tejluk. A háccsó lábátu van égy araszra. A csipőtü ...Jobbra is, balra is. A fejős tehénné ki lőhet tapogatni. Ha nagy vót a luk, akkor azjófejőzs vót. Amölliknek nem, az nem is adott tejet. Ez ujjan igaz! Ászt má - aki értött hozzá -, má mök se vötte. Akkor mögnészte ja szömit is, de az a tehénné nem vót ujjan fontos, mind a lóná. A fogát se nészték, mer a tehénnek nincs utyfoga ...Ászt nem nésztünk. Hogy az a jószák hány éves: a lovat a fogáru, tehenet a szarváru ismerni. De abba izs vót rafináccság... Akkor mijjen tőgye van. Ajis számított. Ha rossz fejőzs vót, kevés tejellő, akkor előtte este má nem fejték ki, uty hajtották a vásárra. De ere rá lőhet ám gyünni. Aki nem ért hozzá, becsapóddik. Amöllik tehén folatta a tejet, vaty könnyen gyütt tüle a tej, am má nem vót kifejve... De vót ujjan fajta is, ami szijózs vót. Nehezzen atta lé a tejet. As se vót jó. A embör keze belefárott, mire az ijjen fajtát kifejte. Akkor az embör néhányat húzott a csöcsin, má tunni löhetött, könnyüfejős-é vaty, szijós. A kistőgyü tehén sé adott sokat. A natytőgyü tehén mindég jop tejellő vót. De kinek szöme vót hozzá, az is láccott, hogy kéccör-háromszor sé vót kifejve, azér nagy a tőgye. Vagy élesztővé főfujatták... Hogyan? Előtte este év vödör korpád vagy darát vízzé összekevertek mosléknak, bele tiz deka élesztőt... Ijjen tőgye lőtt! Aki ijjend vött, ászt má hazának ki köllöttfejni, mer a tehén ném bírta tovább. Am má a vásárba emégeti ja lábajit, mer fáj a tőgye. Rafinád vót a paraszt...! De aki értött hozzá, annak má mökkapta ja szömit. Topisull a tehén, emégeti ja lábajit... Az igazi, röndözs gazda ném csinyáta mög. De úgy is mög löhetött tunni, hogy az embör egyik tenyerébe belefejt ék kis tejet. Ha élesztőzs vót, akkor a tej kéközs vót, ritka... Mög akkor is, ha régön vót kifejve. Kéközs vót a teje. Merfontozs vót ajis, hogy a tej színe..., ügyé ha sárgázs vót, akkor jó zsíros, sürü tejü vót. Annak a tejnek vót vastag föle. Asz szerették, mer vajat is jobban lőhet belülié köpűni. Na mast! Hány éves a tehén? Ászt a szarváru. Ahány éves, annyi gyűrű van rajta. Ahogyan afáná, ha kivágnak étyfát. Ugyanúgy a tehén szarván. Afijatal tehén szarva fényös is. Az öregé má ném. Ezön úgy segitöttek, hogy az örek tehén szarvát vásár előtt lesmirgliszték, olajos ronggyá kifényösitötték... De, aki ért a jószákhol, eszrevötte, hogy mi újság? Ha pedig rugózs vót a tehén, rosszabb vót, mind a ló. Mögmondom mér. A tehén kiszámíthatatlan. Ném árújja é, mikor akar rúgni. A ló elárulli. Behúzza jafülit, sunyitt, akkor rúg...., mékfére lőhet időbe áni. De a tehén ném ám! Kiruggya a fejőkét, csakuty csörömpüll... A ló kétlábbá rug, a tehén az egyik lábbá és mindég azon az ódalon ahun vagy. Mökcéloz. Mög ám! Akkor vót farkalló. Tehénbe is, lóba is. Ha a ló a farkává ékapta ja gyepiüt, farka alá leszorította, onnaj kiszabadittani ném löhetött. Akkor mönt, mögvadút, ágoskodott, fődöntötte a kocsit, vagy bevitte jaz drogba. Az ijjen lónak, mikor befokták, az istránkhó kötötték a farkát. Mer álandójjan csapta az embör szömit, fejit a farkává. Szándékossan. Máj kiverte az embör szömit. Vigyázni köllött. A tehénné mökfejéskor a csánktyáhó kötöttünk a farkát. Akkor ném tudott csapkolónni. 317
