Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szöveges nyelvjárási szemelvények

ló, ászt úgy álapitottunk mög, hoty ha szabadba vót, akkor ety kabátot teritöttünk afejire, és akkor a világosságru nésztünk bele a szömibe. Ha épüled vót, istálló, akkor a lovad beállítani az ajtón bellii, és kivürü szömbe kő áni a lóval. Akkor az úgy visszaveri a fent, hogy mög lőhet álapittani, hoty hónapozs vak. Nem köllött hozzá álatorvas. Tehát a ló ájjon sötétebb helön, vaty kabáttá lögyön létakarval... Amöllik ló mök tejjessen vak, ászt má mindönhogyan látni, mer fehér a szömevilágossága...

Második vót a foga. Az embör a lónak a pofájját széthuszta, a foga mögmutaszti, hogy hány éves. Érteni köll hozzá. Ara is igön vigyásztunk, hogy mijjen a teherbírása. Takarmányozás szömpontyábu jis. A jó lónak a füle mindég kisebb vót. Ha natyfülü vót a ló, akkor vagy lusta, vagy nagyétkű... Ez igy igatz. Akkor az óraliktya. Ha jó nagy az óraliktya, akkor jó teherbíró... Av vót a mökhatározójja, hogy sörény a ló. Akkor nésztünk a fejének a tartássát. Ha lusta fajta vót, akkor lógott a feje. A sörén lónak mindég járt a feje, a füle. A natyfülü az mindég alutt. Bóbiskút.

Akkor a szütytartása, mög a láb, nehogy franciás lögyön a ló. Vagyis, hogy az éggyik lába futás közbe nehogy kivergye a másikat. Mökfuttattuk. Hafranciázs vót, akkor futás közbe egyik lába sértötte a másikat. Fontos, hogy a ló lába lögyön igyenös. A franciás ló nem vót csámpás..., csak dobáta apatáját. A csámpa mögem más. Az a háccsó lábát kifelé dobgya. Asztán a pata lögyön egésségös, nehogy esetleg pozdrás lögyön, vagy valami. Ha pozdrás a patájja, akkor asz töredözik. Nem lőhet patkútatni, nem foggy a ja szög... Akkor a nyigér lögyön egésségös. Mer vót az a patarák... Gyógyítottunk is házilag. Rézgálicot és övekcserepet összetörtünk, összekevertünk. Avva kezétük, szárította ja seböt... Ha az eleje mögvan, akkor gyün utána ja derék. A hosszudereku lovat, ha löhetött, nem vöttük mög, mer ajis nagyétkű vót. A hosszugerincü ló nem vád be. Minné röviggyebb derekú a ló, anná értékössebb... As se vót jó, haja lónak mél vót a dereka. A méldereku ló, nem bírta úgy a teherbírást... Asztán gyün a has. Hoty hát né lögyön naty hasa nekijje. Azokná a lovakná vót ez, aki szecskát ötetött, mer az abrakos lónak nem vót naty hasa. Kivéve, mikor csikó vód benn, mer az is mökhatározó vót. Akkor gyün a hátujja, a fara..., né lögyön csapott fara. Akkor a horpasz- sza. A horpasszát is figyelőmbe vöttünk,... an né lögyön üres,... né lögyön befelé, mer am má betekségöt jelönt. Még a farok tartása is! Afijatal, jó ló, ha sörény, annak még a farok tartássá is más. Ha lóg a farka, mind a tehénnek, am má betekségöt, vagy lustaságot jelönt. A sörén ló a farkát magosra emelli... Akkor a háccsó combok, hogyan ának..., nehogy csipölös lögyön. Uty hittuk: csipölös... A fara lögyön gömbölü, né ájjon ki a csipöle. Akkor mögen a háccsó lába. Nagyon vigyázni köllött, né lögyön sáros. Mér hitták sárosnak? Hogy a háccsó lába né lögyön görbe, mind a sáró. A háccsó lába sose lösz annyirán igyenös mind az eleje, de annyira méksé, hogy görbe lögyön a csánktyáná.. Néhogy a csánktya nagyon kiájjon. Akkor a nyigörét mögnézni, hogy ném-é ki van sebösödvel, ném-é sörnyés? Úgy monták: sörnyés. Haja nyigöre tisztán vót tartval, akkor ném vód baj. De, ha ném gondoszták, akkor varos lőtt, sörnyesebös.

Akkor a békájja egésségös, tiszta lögyön. A patának a béső része. Amit a kovács vasalláskor ki szokott mélliteni. A közepe..., mer é szokta nyomni... Akkor ára is figyelmesnek kő lönni, hogy érzéköny lögyön a ló. Ászt úgy löhetött mögálapittani, hogy éty kicsid vagy mökcsipted, vagy hozzáértő, am má éröszte..., de amölliket akár lökted is, ném törődöd vele, am má hibá314