Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szöveges nyelvjárási szemelvények
kiabátak: - Nacsak! Nacsak! Emét hát! A nagy neszre az ördög is odagyütt, mer ördög nékün semmi se történödik mög. Az ördög nagyobb úr mindég, mind az Isten, a rosseb ögye mög! Eperjesi Imre 67 év. 1961. Sasrét-puszta (Pali betyár mondája) Amim mögyünk Kadarkutru Széplak felé - édösfijam - od vám májig is az a Palitemető. Csak uty hitták. Gundullom mög vám még. Azogba a nyócszázos évegbe hát mök, hajó vélekszök. Hát ugye hallottam is mög láttam is. Ära jártunk. Úgy monták: Ott hát mög az utósó betyár. Pali betyár. Mer csak úgy ismerték. Ott az út melled van is étemedvel. Van neki körösztye. Talán hallottad is má? Ászt a sirt mindön évbe fölujittik. De soha senki nem tuggya ki? Ugye, hoty ki is az illető ögyén? Van rajta virák, koszorú, de hoty ki? Ászt né haggy Isten! Senki se tuggya még májik se. Igasz, hogy abba az üdőbe a pandúrok tiltották is. Uty hallottam vóna, hogy nemfokta a goló. Hát nem is tutták ..., izé ..., nem is tutták máskülömben épusztittani, mint hétéves sörgyefa pipaszárrá lütték agyon. Hát út tartottág valamikor, hogy ami vazsbu vótfegyver az nemfokta vóna. Tuggya Isten? De ászt is beszéték, hoty hát a szeretője árúta el a titkát a pandúroknak. A patkó Bandi tesférgyivé mök hát Márcodóba éggyüt laktunk. Ismertem jó. Szijós, hossziszáru embör vót. Vásározsbécijeg vótak ezök. Észt is sokat hurcúták a csöndérök. Ráfokták, hogy cimborájja a betyároknak. Fényé tuggya?Lőhet, hogy igaz izs vót. Beszéték a népek. Igaz-enem-é? Monták valamikor: hamuzsbétyárok. De am mögim mázs vót. Akik kalamászt égettek az erdőn. Azok is összeszörgölősköttek nagyon a betyárokká. Mök talán azok izs vótak. Az örek Tabakné szokta meséni, hogy ot laktag valamikor a Cigánkutná. Édösapámhol is - az isten nyugosztájja - ot Ropóba még laktak, sokszor bekopoktattak éjjé a betyárok. Edösanyám má tutta... nem is kérdözöt semmit. Készítőt nekik önni. Vót uty - szokta meséni édösanyám - hogy a másik ódalom mög gyüttek a csöndérök. Várgyá! Abba az üdőbe még pandurog vótak. Kérdöszték tüle: Fodor bátyám - mer csak úgy monták - Fodor bátyám! Jártak-é ere betyárok? Hát úgy ismernek engöm? Azok mög odben öttek. Váktak az urodalmi fókábu. Nem ám a magájébu. Ajjaj! Ety-kéd disznó nem vót számos a bankosokná. Tutták, hoty hányat malacosztak a göbék? Eperjesi Imréné Fodor Rozália 76 év. 1975. Sasrét-puszta Aki cseléd nétalántán szót mert eméni valamijér az intézőné vagy a pusztába, am má gyelös embör lőtt. Ászt abajgatták a csöndérök, mög eső vót, akit ébocsátottak.Ugy mondom, mind igaz: vót jó intéző is. De ászt hama elizéták..., étessékűték, nehogy összeereszköggyön a csélédökké. Vusics Jánosné Hamarics Julianna 88 év. 1997. Pálmajor, Szentmihályfa-puszta, Ibafa, Csertő, Szentmárton-puszta Kilenccászhuszonháromtu szógát az uram Szemmártomba negyvenötig. Ha nem gyün be ez a démográcija, talán májig is ott vónánk. En ászt a pusztát annyirán szerettem. Annyirán szerettem ott lakni, mintha a sajátom löd vóna... 303
