Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szöveges nyelvjárási szemelvények
mindig tudott ádogáni kicsint, pihenni. Akkor az mögencsak nem nagyon tutta köszörűm a kaszájját. Sietött, hogy a többi gyüjjön utána. Még Márcodón vétünk, a tizedik kepe - akármijjen vét, édösfiam -, az a kepe gyutot nekik. Ez a rész. Bevitték külön a részesöknek a kazába. Mikor émasináták, elosztósztak. Mögvót ugye a banda: ésőkaszás, kötözőí, vét marokszédő. Mer hárman vótak éggy izéba. Akkor vét hozzá gyerökféle kötélterittő, aki még nem vét annyirán fokhatós. Két kaszára égy kötélterögető. Esetleg összeát két kasza, akkor kevessebbet köllöt neki a részbü anni a kötözőnek. Ha két kaszázs vét, - akkor bizony isten - a marokszödőnek izs véd dóga, möga kötözőnek is... Monták: ez éty kaszaerő. Véd benn a kaszás, vád benn a kötöző, marokszödő. A kaszás többnyire a csalággyává vét. Esetleg ha nem a csalággyává, akkor tudod a kaszás fogadott melleje valakit. Égy ujjan hét-nyócéves gyerög vét a viszhordó. En is vótam má úgy Domolicson, hogy akkor engömetfogadot mög ék kaszás. Akkor az a kaszás fizetött engöm ki, vagy ászt a marokszödőt, amennyiér mökfogatta. Hát bizan, nem ujjan sokat fizetőt, mer akkor neki se maratt. Nem annyirán tudót keresni. (Hány kévét raktak egy kepébe?) Tizénötödikével is rakik, tizenhatéval és tizénnyócával is. Még huszonéggyévé, akkor asz mongyák: Mast a huszonéggyedik lösz a pap. Ha tizénnyócává, tizénkilencedikévé vét a kepe, akkor kigyün belük ötfen kiló. Ezök a kizs vádullók, ezök szokták annyira, hogy ujjan sürüjjen rakták. Tizénötné kevesseb nincs. Az lekkevessebb, de legmagossab huszonégy. A pusztába azér rakták huszonéggyévé, azér, hogy mikor odaát a szekér, ha sürüjjen ráki, mindön léptön -nyomon köllöd vóna neki mögáni. Pláne, amöllik jószág nem akar mögáni. Ugye mijjen rossz az? Éty szekérre raktak ezögbü a naty kepégbü tizet. Má jó bőrösnek köllöt lönni, aki ászt monta: Főraktam tizenkettőt! Többet nem tudott. Akkor vót má hirös legény ám [Sic!] Vótag gyöngéb bérösög, vótak erőssebb embörök a cselétségbe. Azé ippeg ujjan komvencijót kapott... Esetlek ha gyöngüllötték, másik évbe ébocsátották. A rakódáshól a cselédasszonyoknak muszáj vót mönni napszámba. Azog vótak kiröndűvé. (Kik dolgoztak a magtárban?) Tudod, az a gazda kiválasztotta, möllik lössz a maktáros lány. Akkor a maktáros lányok fogattak - ha a jóindulad ben vót - fiatal lányokat. Há én is vótam fiatal, mög má mög is öregöttem. Na! Akkor vótag valamikor abba a Bőszémbe bizan ujjan erős lányok, hogy férfit mökfokhatták, hoty főthővákták. Na, azok émöntek, hajtották a rostát. Éggyik merte. De vádvá vót. Ha nem bírta; Isten velet, haza! Másig vót hajtó... mer asztat merte, tudod mivé? Fölöntővé. Nem kizs dolog ám! Éty fölöntőbe mönt huszonöt liter. Utyhoty hát asz számit huszonöt is [Sic!] kilót. Akkor az afijatalab lány lapáttá édobáta. Ha gyorsabban tutta merni,fót az a búza! Azd bizan lapáttá édobáni nem vót könnyű. Aszonta az a maktáros - mer maktáros vót - hogy abba a garmadába! Éggyik innej vót, másik túfelü vód garmada. [Sic!] Valamikor gyütt a maktáros: Áll a rosta! Akkor má lapiszkúta ükét, hoty hónap lé lösztög vádva. Hát, azér mégis job vót ám neki a hüssön, ha kicsit erősseb munkájja izs vót neki, mind aki kimönt a mezőre. A napszámosoknak kapáni köllötött, mezőre mönni. A maktároslányok télöny-nyáron kaptak munkát. Na mast! íjjenkor, mikor bekerűt a maktárba, mindön nap köllött a gar289
