Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
Y választ váloszt (-ó, -ol, válosszon) i. ’(növendék állatot, kisgyermeket) szopásról leszoktat’. Mikor a Janimat választottam, évittük Hárságyra. - Mazsd válosztik a malacokat. L. elválaszt. Vö. OrmSz. 578; SzegSz. II. 639 választási válosztási mn. ’fiatal állat, melyet most választanak el az anyjától, leszoktatnak a szopásról’. Válosztási malacokér kértek kilenccász forintot párba [párjáért]. - Válosztási csikó még. Nem régön választották el a csöcstü. Vö. OrmSz. 578. választási malac; SzegSz. II. 640. választási malac való valósi mn. ’vhova tartozó, vhonnét eredő v. származó’. Há valósi, ha szabat kérdöznöm? - Nem tóm hávalósijag vótak? Valami messzirü valók. Nem is tuttak érevalósijassam beszéni. valóban valósággá hsz. ’valóban, tényleg’. Valósággá orditot högyibém. - Valósággá meleg van ám! váltig váttig hsz. ’mindvégig, egyre csak’. Váttig nem akart kórházba mönni. - Váttig erősitötte, hogy ü nem és nem látta. Vö. OrmSz. 580; SzegSz. II. 641 váltott gyerek vátott gyerök (-gyeröke, - gyerökük) fn. ’fogyatékos gyermek, akit a néphit szerint mitikus lények (boszorkány v. szépasszony) helyeznek az ép, egészséges gyermek helyébe’. Nr. [A néphit szerint, amíg az újszülött nincs megkeresztelve, ártó démonikus lények a csecsemőt saját nyomorék gyerekükre cserélhetik el.] Vidákon vót ez. ... az intézőnek vót ész szöröncsétlen gyeröke, de má tizenkét éves... Tollat fosztottunk nálik és ez a gyerök egész esztelen vót,... mondom én neki: naccsága többet nem gyüvök, mer ez az eszetlen vátott gyerök engöm nem szüvell... Mit montá te?!... Hát nem láti, hogy ez nem a magájé, hanem vátott gyerök, ki van cserévé? vályú válu (-jja, -jjuk) ’állatok etetése és itatása céljából, egyetlen fatörzsből kivájt, hosszú edényféleség’. Előre vidd ki válubaja moslékot! - Agulásnak vaty csordásnak naponta kéccör mök köllötött ám merni friss vízzé ja válut. Nyáron háromszor is. L. itatóvályu, disznóvályu van kenyere van könyere Szőj. Vkinek a rovására elhangzó sok élcelődés miatt, van mit hallgatnia’. Ém mög nevetem éppumit [kutyát]. Az annya neve Táncozs vót, ennek mök Facsartki. Eccér gyün égy embör... kérdi a nevit. Facsartki. Ej! Gyerök! Facsargya ki az apád! De hád bácsi, ez a neve. Na asztán vót könyere. Az aratók buzéráták, egyre: Facsart ki! vánszorog máncorog (máncoroksz, máncorgó, máncorgol, máncorog'gyon) i. ’betegségtől v. fáradtságtól vonszolja magát’. Aliig, allig máncorgok, annyirám beteg vagyok. - Úgy máncoroktak a bérösök haza, uty ki vótagzsarúval. Vö. ZsNyj. 144 várandós várondós mn. ’szüléshez közel álló nő, anyaállat’. Hoty hátkéműtéek-é ja várondós asszont a pusztán? Hát, biza, nem ügön. - Má várondózs vótam a Bözsikémmé, még utósó nap is szalattam az istállóhó, hogy élássam a marhákat. vargánya ~ ('-jja, '-jjuk) fn. ’ehető tinóru gomba (Boletus edulis)’. Émönt szögem Márink abba ja töröcskeji erdőbe vargányát szönni. Jó ismerte a helet, de valamire rálépött. Mit ad Isten? Nem talált haza. vártat ~ fn. ’várakozásnyi idő’. Kizs vártatra mögmutaszti maga-magát a szappam [szappan] mikor jó. - Égy jó vártatra gyütt is ám az ángyot, hoszta fejin a naty terét. vas ~ (-sa) fn. 1. ’lópatkó’. 2. ’munkaidő jelzésére szolgáló síndarab v. ekevas’. L. kalapáló, patkó 253 i
