Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

R

a környékbeli parasztzenekarok muzsikáltak, akik a lakáson kívül fúvós, a lakásban vonós hangszerekkel zenéltek. Cigányok csak vonós hangszeren játszottak, lakodalomba nem hívták őket.] Hirös rezezsbanda vót a kisbőszényi [Kisbőszénfa] Povélka-banda, a visnyejiek is, sántosiak, mök Kaposzszérdahérű... A huszas évegbe a szérdahelieg vótak divadba, asztán gyütt a Povélka. A homoki banda [kaposhomoki] má jobban némötög vótak. Azér nem hitták ükét, mer sok púikat [polkát] husztak. Vő. SzegSz. II. 365

rézszínű rész’szünü mn. ’halvány rézvörös színű’. Egész részszünü. Mer a bor asz fehér, de ja hordóba előbbegbe löhetöd vörözs. Attu kapta észt a szünit.

rezzeget rözzöget (-öl, -nek) i. vkit váratlanul ellenőriz, ijesztget’, pejor. A csősz álandójan rözzögetött bennünket, kapáslányokat. Akkor mi lányok összebeszétünk, hoty kitolung vele.

rezula rézula ('-jja) fn. Vékony, magas fákkal, sűrűn benőtt fiatal erdő’. Házunk hátáná vót minygyá ér rézula. Vö. OrmSz. 459; SzegSz. II. 366; ZsNyj. 159

rí rén (réjok, rejok, réssz, réjjon) i. ’sír’. Rén nagyon a Ián. - Réhac máj, ha nem löszök. - Rém, mind a kétkés madár! Sz. Vö. OrmSz. 459; ZsNyj. 160

ricskó ~ mn. ’sötétbőrű (ember)’, gúny. Akkor még ékezdöd velem felesűni az a ricskó mönyecske. - Fényé a ricskó pofájját!

rideg rédeg (-öt, -ök, -gye) fn. ’azonos korú, növendék, legelőn tartott disznó v. marhafalka’. ritk. rég. Asz szokták mondani: rédegbe tartottam disznókat. Kisfokának is monta. Vö. OrmSz. 453

ridegdisznó rédegdisznó (-jja) fn. ’növendék, még nem ivarérett süldők, amelyet nagyobb falkában a szabadban tartanak’. A rédegdisznók akkoriba

a csicsókázsba jártak. - A rédegdisznóvá télön is kin tanyásztak az erdőn.

rideggulya rédeggula (’-jja) fn. 1. ’szilajmarhákból álló csorda’. 2. ’növendék marhákból álló csorda, melyet túlnyomórészt szabadban tartanak’. A rédeggula nem vót kényös. Egésségösseb vót kim, mind az istállóba. Vö. OrmSz. 453 rideggulyás rédeggulás (-sa) fn. ’rideggulya pásztora’. A nevendék jószágot a rédeggulás őröszte. Kin hálátak az akóba.

ridegjószág rédegjószág (-gya) fn. ’növendék, még nem ivarérett állatok, amelyeket túlnyomórészt szabadban tartottak’. L. ridegdisznó, ridegmarha

ridegkanász rédekkanász (-ssza) fn. ’az uradalom egykorú sertéseiből (választási malac, süldő, anyadisznó, kan) álló külön nyájának pásztora’. Rédekkanász csak urdodalomba vót, külön az anyagö- bék, külön a sűdőfóka..., üdőközbe külön őröszték a kanyokat is. L. urasági kanász rigyás ~ mn. ’a használattól megkopott, ritkásan átlátszó (ruha)’. Muszáj másik szoknyád vonnom. Em má tejjesen rigyás, né jé [nézd e]/

rihog ~ (rihoksz, -ó, rihoggyon) i. ’röhög, röhécsel, vihog’. Rihoktak ott a vonadba azok az úri cemöndék. Magamba: Aratnotok kőne, máj nem rihognátok. Vö. OrmSz. 460. rihog-hahog

ripőke ~ (’-jje) fn. 1. ’vékonyszövésű, gyenge minőségű ruha’, gúny. Mökfacc ebbe a ripőkébe. Nincs még nyár. 2. ’vásott ruha’. Ezd vögyemfő? Em má ripőke.

ritkítás ritkittás (-sa) fn. ’fiatal sarjer- dő felesleges fáinak eltávolítása, a meg- hagyottak zavartalan fejlődése céljából’. A házunk mögöd vót ér ritkittás, bemék én oda baltával, hogy vággyak a kerittéshöl vesszőt...

212