Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
p pertyetszáju? Bántod valaki? Vö. ZsNyj. 154 placc ~ fn. ’az uradalmi kocsik és a szekerek parkoló helye a majorban, rendszerint az istálló előtti tér’. L. kocsiplacc, szekérplacc platni ~ (’-jja, ’-jjuk) fn. ’rakott v. gyári tűzhely öntöttvas főzőlapja, középen szétszedhető karikákkal’. Vót ujjan pusztákéi, ahun két téglára töttünk éty platnit, av vót a tüszhel. Azon főzött a cselédasszon, a kemönce vállán. Nem ám, hogy asztali sporhelt! pocákol pocákul, pocákull (pocákúsz, -ó, pocákújjon) i. ’szájból vizet, ételt visz- szafröcsköl’. Nécs csak a disznót! Hát szab’pocákúni az étébe? L. pocái pockot vesz rajt pockod vösz rajta Szój. ’fölébe kerekedik, vkivel szemben elszemtelenedik’. A gyerök pockod vött az annyán, akkor má nem bird vele. - A munkások asztám pockod vöttek rajt, nem fétek tüle, monhatott az akármit. - Tak- nyos! Asziszöd engedők pockod vonni rajtam? Möktanittalak, ha othun nem tunnak böcsületre nevéni. pók ponk fn. ’pók’, rég. Mögmászott a ponk, mökpirosodott a hele. pokla ~ (’-jja) fn. ’állati magzatburok’. Émönt má apoklájja? [Ti. ellés után eltávolodott-e a magzatburka?] - Akkora ez a sapka, mind éty pokla. Vö. OrmSz. 441; SzegSz. II. 313 polgár pógár fn. ’földdel, házzal rendelkező parasztgazda’. Igön ritka vót, ha pógár évött écs cselédlánt. Igön szépnek köllötöt lönni. - A pógár nagyon is lénészte a cselédöt. Mikor Almamellékre möntünk lakni [ti. mikor a cselédek németek helyére telepedtek 1945-ben] a régi pógárok kinn űtek a pádon. Csufútag bennünket: Könnyű szőrözni, de nehéz lösz möktartani... - Csak a cselét tudott igazán mullatni. A pógárok nem tuttak ujjan táncot. - A cselédnek az ibafaji templomba nem vót hele. A pógárok csak az ajtóná engettek helet neki. L. polgárasszony, polgárember, polgárleány, polgárlegény. Vö. OrmSz. 441; SzegSz. II. 319 polgárasszonypógárasszony fn. ’falusi parasztasszony’. A fővalósi [Kaposvártól északabbra lakó] pógárasszonyok nagyon viseletösseg vótak [ti. sokat költöttek az öltözködésre]. L. polgár. Vö. SzegSz. 11.319 polgárember pógárembör L. polgár. Vö. SzegSz. II. 319 polgárleány pógárlány (pógárlán) fn. ’falusi parasztgazda leánya’. Akkoriba gyüd divadba a gyönygyösfésü a pógár- lányokná. L. polgár polgárlegény pógárlegény (pógárle- gén) fn. ’fiatal, még nőtlen falusi parasztférfi’. Apógárlegényöksasééggyesztek [nem voltak barátságban] a cselégy’gyerökökké. Még leventébe se. L. polgár polka pulka fn. ’táncfajta’. Az én üdőmbe pulkát jobbára belsős helön [jobb módúaknái] előkellőjek járták. L. cepedli polyvalyukpolvalik (-a, -tya) fn. ’cséplőgép alatti hely, ahova a pelyva hullik’. Kilenc éves lőhettem, má beduktak [odaállítottak] a polvaligba [ti. dolgozni], Vö. OrmSz. 431; pelyváslyuk; SzegSz. II. 320 pompos ~ (-sa) fn. cipó, kenyérsütéskor kisebb formára készített kenyér’. Nr. [A cselédasszonyok minden kenyérsütéskor készítettek pompost. A pompos az angyalé. A néphit szerint ezzel lehet elijeszteni az ördögöt, aki kenyérsütéskor, hogy bajt csináljon a sütőlapát végére ül.] Ha süt az asszon könyeret és nem süt pompost, aszongyák, örüli az ördög, hogy nem gyut az anygyalnak. En is uty hallottam. Vö. OrmSz. 443; ZsNyj. 157 203
