Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
p peckázik péckázik (-ó, -ol) i. 1. ’snúrozik, pénzzel v. gombbal játszik’. Méggyerög vót, szeretőit igöm péckázni. 2. ’packázik’ Velem gyerök nem péckázol. pehely pölhe (’-jje) fn. ’állati v. növényi eredetű pihe’. Rám szát a sok pölhe. - Kipalútam [a széllel kifúvatta] a pölhét a borsóhu. L. pelyhez pelyhez pölhéz (-ök, -ő, -zön, -öl) i. 1. pelyhet szór’. It pölhéző avvá ja tollái 2. ’(madárféle) csőrével a tolláit igazítja, tollászkodik’. Pölhészkönnek a récék. L. kipelyhez pelyva polva (’-jja, '-jjuk) ’a gabonaszemeket takaró apró levélke’. Ha az a cselédasszon, ászt szeretné, hogy a sikállássa (a lakás agyagpadlójára kent vékony sárréteg) né törgyön föl, polvát kevert a sárgafőggyibe. - A masinábu külön hullott ki a szórna, másik helön a törek, legallu a polva. Monták: a polvaligba. pelyvahordó polvahordó (-jja) fn. 1. ’gabonapelyva hordására alkalmas, két hársfarúdra varrt vászon’. 2. ’a gabonapelyvát a cséplőgéptől a tárolóhelyig szállító személy (rendszerint 10-14 éves leány)’. Aki vót a polvaligba, késébben az lőtt a polvahordó. Cserégették ükét. pelyvahúzó polvahuzó (-jja) fn. 1. ’a cséplőgép alól a gabonapelyvát kigereblyéző személy’. Szoc. [Bár a legnehezebb munkák egyike, azt fiatal lányokkal végeztették. A por miatt negyednaponként cserélték őket.] 2. ’pelyva kihúzására szolgáló fagereblye’. L. pelyvás pelyvás polvás (-sa) fn. ’a cséplőgép alól a gabonapelyvát, kigereblyéző személy’. Mink kislányog vótunk a polvások. Akkor, ha telli vót a polvalik, pörűteg velünk. L. pelyvahúzó pemét ~ (pemetöt, pemetök, -tye) fn. ’hosszú nyélre, kukoricaháncsból virágcsokor formában kötött laza seprő’. [A vízbemártott peméttel seprik ki a kemencéből a hamut és a parazsat.] Vö. OrmSz. 431; SzegSz. II. 297. pemet; ZsNyj. 154 pencel ~ (-ök, pencész, -ő, pencéjjön) i. ’alszik’, gyny.Pencel a kizsbaba, pencel... L. peccel. Vö. OrmSz. pencizik pendely péntő, péntöl (péntőjje, pén- töle) fn. ’fehérszínű, bő alsószoknya’. Vasárnap a lányon hat-hét péntő vád, de nem vót szab a csipkének kiláccani. penészes penészlös mn. ’megpe- nészesedett (tárgy)’. Úgy van ám! A penészlös könyér má nem köl senkinek. Km. [Ti. a megőszült embernek már nincs becsülete.] penészesedik penészlösödik (-ök, penészlösöcc, -ő, penészlösöggyön) i. ’vmi megpenészesedik’. Halb öreg? Mökpe- nészlösöttek a hordók! penget pönget (-ök, pöngecc, -ő, -öl, pöngessön) i. ’vmit előre, óvatosan hangoztat, híresztel’. Márta má réguta pön- gette, hotyférhő mén. penyhed - i. ’penészedik’. Mökpeny- hetta könyerünk. Vö. OrmSz. 432; ZsNyj. 154 penyhedt penyhett, penyhedött mn. penészes’. Talám penyhed vót a dara, azért nem teccik a hízónak? - Tisztán [teljesen] penyhedöd vót az egész ruha. Vö. OrmSz. 432 pepice ~ (’-jje) fn. ’pempő, pépes, ragacsos étel’, gúny. Ujj an az ételöd mind a pepice. - Afőggyinsűt lepém mög a pupora [kenyértésztából sült tésztaféle] frissen nem jó a tejbe, mer pepice lössz. percent ~ (-öt, percentye) fn. ’az uradalmi kanász, fejőscsirás, juhász százalékarányban való részesedése a született állatok után’. Az urasági kanász kapót percentöt. Mindön száz malac után égy 200
