Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
A zselicségi uradalmi cselédek nyelvjárásáról
a/ Az azonos szótagú -l, -r kiesése következtében az előtte álló magánhangzó megnyúlik (pótnyúlás): elmegy - émögy, elhagy - éhágy, olvas - óvas, zöld - ződ,föld -főd, hold - hód, belső - béső, külső - kűső, felső -főső, alsó - ásó, arra - ára, orr - ór. b/ Pótlónyúlás következik be (kiesik az l) akkor is, ha a szó végén az l után mássalhangzóval kezdődő toldalék következik: asztalhoz - asztáhó, nyíllal - nyíllá, bottal - bottá, tűvel - tűvé, pénzzel - pénzzé. De megmarad, ha az Z-et magánhangzós végződés követi: asztal - asztalon, stb. 4. Nyúlás: a szóközi egy l megnyúlik: termelő - termellő, langaló - lángálló, járkáló - járkálló, beszélő - beszálló, elem - ellem, kerepelő - kerepüllő, kalapáló - kalapálló, muzsikáló - muzsikálló. Intervokális helyzetben más mássalhangzó is megnyúlhat: bakancs - bakkancs, bajosan - bajjossan, ügyesen - ügyessen. 5. Az l igeképző előtti kötőhangzó általában zártabb a köznyelvinél, o helyett u lesz és az igeképző Z megnyúlik: csatol - csatull, dobol - dobull, horgol - horgull, vándorol - vándorúik Az e és ö helyén ü hangzik: zsebel - zsebüli, szemetel - szemetüll, énekel - éneküll, örököl - öröküll, pöröl - pörüli, körmöl - körmüll. 6. Az -ít igeképző magánhangzója megrövidül, s a mássalhangzója megnyúlik: - itt. Pl. épít - épitt, kerít - keritt, lázit - lázitt, hasít - hasitt, feszít -feszitt, veszít - veszitt. 7. E nyelvjárásban nincs ly hang. Helyette: a/ régies: gólya - gála, mély - mél, homály - homál b/ újabb: gólya - gója, mély - méj, homály - homáj hangzik. 8. A ragok, képzők alakjai is eltérnek a köznyelvitől:-ban,-ben helyett -ba, -be (házban - házba, kertben - kertbe)-bői, -bői helyett -bú, -bű (házból - házbu, kertből - kertbű)-hoz, -hoz helyett -hó, -hő (házhoz - házhó, házhol, kerthez - kerthő, kertből)-ról, -ről helyett -ru, -rű (házról - házru, kertről - kertrű)-tói, -tői helyett -tu, -tű (háztól - háztu, kerttől - kerttű), hangzik. 9. Ha a -b, -d, -g, -m -r, -v után j áll, a köznyelvi j helyett gy-t ejtenek: dobja - dobgya, gombja - gombgya, mondja - mongya, haragja -haraggya, rang - ranggya, ostor - ostorgya, vödör - vödörgye, borjú - borgyu, óvja - óvgya. 10. A -k, -p után álló j esetében -tya, -tye, -tyu következik: csíkja - csiktya, bicsakja - bicsaktya, síp - siptya, kalapja - kalaptya, csap - csaptya, gyapjú - gyaptyu. 11. Az ö, ü és e közötti v helyett gyakran hangzik;: üveg - üjeg, süveg - süjeg, hüvely - hüjel, cövek - cüjek, lövés - lüjés, töve - tüjje, köveszt - küjeszt. 12. A zselicségi volt uradalmi cselédek nyelvjárásában diftongusok nem voltak. 19
