Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
o,ó ocsmány ocsmonda mn. ’visszataszítóan rút, utálatos’, csip. Te ocsmonda, nem szégyüllöd a pofádat? Vő. SzegSz. II. 219. ocsmonda odaszegődik ~ (odaszegőcc, -ő, -öl, odaszegőggyön) i. 1. ’vhova cselédnek áll be dolgozni’. A tesférgyivé éggyütt odaszegőttek Hárságyra. 2. ’vkihez hívás v. felkérés nélkül odatársul’. rosszalló Végén odaszegődött a cigányokhol. - A préshászhó odaszegődött ém macska, mög is kőkezött. L. szegődik, ideszegődik odavetemedik odavetemödik (-ök, odavetemöcc, -ő, -öl, odavetemöggyön) i. ’vhová betéved, váratlanul betoppan’. Nr. Valami rossz fűre tudod rálépött. Többet asztán nem taláta az utat se haza, se Töröcskére. Naty soká odavetemödött a cigány okhol... odavetődik ~ (-ő, -öl, odavetemöcc, odavetőggyön) i. ’valahol váratlanul megjelenik, betéved ’. Este oda vetőttek a betyárok. Edösapám má tutta mi ja dóga: Asszon süsse, főzzé nekik...! L. odavetemedik ohongat ~ (ohongacc, -ó, -ol, ohon- gasson) i. ’összeférhetetlenségből, elűzés céljából durva szavakkal korhol, gyakran szid’. Árva gyerög vöt, mindég ohongatta az ánygya. - Az ész szép szót nem kapocs, csak ohongatták. - Engöm né ohongasson senki! A magam asszonya akarok lönni [ti. önálló lakásba akar költözni], okulás ~ mn. ’szemüveges’. Szentimre pusztán vöt éffijatal okulás intéző, az nagyon szeretőit úgy a bérösökké, kocsisokká ébeszégetni. Mint hát égy embör. Na, asztán hama el is tessékűték, mer hogy nagyon összeereszködik a cselétséggé - Eb biztos, okulás cseléd nem vöt. Lőhet, hoty mök se fogattág vóna . - Edösanyám is váráshol vött ety ókulát az órásná. ól ~ (-a) fn. ’sertés és baromfi elhelyezésére, tartására alkalmas zárt épület’. A betyárok éjjé éhajtották a disznókat az ólbu. - Kieresztöttem a tikokat az ólbu. L. disznóól, tyúkól, földtyúkól olcsójános ócsójános (-sa, -suk) fn. ’olcsóbb és apróbb használati tárgyakat árusító, bosnyák (boszniai) eredetű vándorkereskedő, aki nyakába akasztott ládaféléből árusította portékáit’. Nr. [A bosnyák vándorárusok a két háború között Jugoszláviából jártak át vásárokra, búcsúkra, közben házaltak is. Bosnyák öltözékben, fejükön piros fezzel jártak, magyarul rosszul beszéltek. Saját magukat hívták ócsójánosnak. Kést, borotvát, gyöngyöt, fésűt, tükröt és más bizsufélét, cipőfűzőt,stb. árusítottak.] De, pusztára is jártak az ócsójánosok. Mind érvéntelen bakatélijaságot árútak. oldalkos ódákos mn. ’vmi nem szimmetrikus, egyik oldalra hajló, ferde’. Odákosra rakták a baglát [szénaboglyát]. - Ti nem is látitok? Valahogyan ódákos az a szekér, máj fődül. L. féloldalkos. Vő. OrmSz. 154 oldalkosan ódákossan hsz. ’vmitől félve, tartózkodón, félrehózódva’. Nyócan vótunk hadiasszonyok... Ránk akard gyünni lóval a segéttiszt [intéző gyakornok]. Én kaptam a véllát, a többi asszom mög úgy ódákossan tartotta magát. L féloldalasán 189
