Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
M forgatja, tágra nyitja a szemeit’. Mikor léó- vastam [beolvastam] a mondókámat, csak mergyögette a szömejit. Vő. OrmSz. 376 mérő ~ (-jje) fn. ’fából készült, sajtáralakú edény, 2 fogantyúval, melyet gabona mérésére használtak, térfogata kb. 50 liter, azaz 2 fölöntő. Púpozva 50 kg búza fért bele’, rég. Neköd is avvü a mérővé mérnek, min neköm. [Ti. ha valamelyik elsőcseléd lenézően beszélt a másik cselédről, így emlékeztették arra, hogy tulajdonképpen ő is csak cseléd.] - Igasság szörént a mérő púpozva vót ötjen kiló. Vő. OrmSz. 377; SzegSz. II. 151 merőke ~ (-jje) fn. 1. ’levesmerítő kanál’. Aggy még égy merőke levest! 2. ’kb. 1 literes, nyéllel ellátott, fából faragott edény, mellyel vödörből vizet merítenek’. Vő. OrmSz. 377 mester mestör fn. 1. ’iparos ember (bognár, kovács, gépész, cipész stb.) címe, megszólítása’. Mestör úr! Mökhät a kislányom, koporsó köllene neki... - Mestör úr! Ászt izeni anyám, hogy tápajja mög apám bakkancsát! 2. ’kántortanító’. Az ibajaji mestör szépön ébucsusztatta édösanyámat a koporsóná. meszelés ~ (-se, -ssük) fn. ’falat mészoldattal átmázol’. Meszelléshöl az urodalom atta ja meszet. Azér nem köllött fűzetni. - A cselédasszony mindön évbe kéccör meszét. Tavasszá mög üsszé. Nagyon mög is szóták, aki éhanyagúta a meszellést. messzirevaló ~ messzirüvaló mn. ’távoli vidékről való (ember)’. Messzirevaló cseléd nem is szegődhetött a pusztára, mer nem is kapót rá üdőt, hogy messzire szegőggyön. - Valami messzirüvalóg vótak, nem is tuttak érevalósiassam beszéni. mesztelentészta mesztelentészta (’-jja, ’-jjuk) fn. ’kifőtt hosszúmetélt, tejfeles, hagymás zsírral leöntve’. Édös gyerökejim, nem vagyunk gazdagok, nincs mindég hintelék a tésztára. Máma mögen csak mesztelentészta lösz a vacsora. metsző meccő (-jje) fn. ’ásóhoz hasonló V-alakú eszköz, derékszögben hajlított fa nyéllel, mellyel lábnyomásra a szénakazalból egy szeletet levágnak’. Sásrédbe annyi vót a szarvas, hogy ráfeküttek a kezdésre [a megkezdett kazalrészre]. Má é se möntek. Az éggyigbe beledoptam a meccőt. L. szénametsző mezen mezön hsz. ’merre’, rég. Mast mezön mögyünk? - Mezön jártatok a fókává [falkával]? Vő. OrmSz. 379. mezön mezítláb mesztéláb hsz. ’lábbeli nélkül, csupasz lábbal’. A bérös mesztéláb járt, csizmád csag vasárnap húzott. - Mesztéláb jártunk a táróbá [tarlóban]. Hogy né szurgyon, uty basztunk a tápunkat a fődön. Vő. OrmSz. 379; ZsNyj. 141 mi mink nm. ’személyes névmás, többes szám 1. szem’. Mink is ot lögyünk. - Mink nem mönnyünk séhá. Vő. OrmSz. 381. mint; SzegSz. II. 156 miért mér hsz. ’mi okból’. Mér kér- dözöd? - Mér? Elő embörön történödik mög mindön. Vő. OrmSz. 380. mihelyt miánst, mijánst ksz. ’amikor’. Mijánst kinyitti a szömit, má ehös, má rén [sír]. Vő. OrmSz. 380. miánt mikortájban mikorgyába hsz. ’abban az időben, akkoriban’. Mikorgyába lám vótam, nem étyhamar akatt a pusztába ujjan nótás mind én. minap - hsz. ’a közelmúlt napokban, nemrégiben’. Hát a minap is mögem mi történt? Vő. OrmSz. 380; ZsNyj. 148 mindenes mindönös (-se) fn. ’uradalmi cseléd, akit az uradalom fizet, de a vezető gazdatisztek házkörüli gazdasági 179
