Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
M felé möktilódott. Vö. OrmSz. 545. tillódik; ZsNyj. 175 megtör möktör (-győri) ts.i. 1. ’(diót, mákot, paprikát stb.) famozsárban fejszenyél segítségével apróra zúz’. Möktörök ék kis mákot. 2. ’megnevel, betanít’. Utóvégre annyirám möktörte a gyerököt, hogy má jó tudót mindönt. Vö. OrmSz. 553. tör; SzegSz. II. 135 megtörik möktörik (-győri) i.. 1. ’makacs, dacos magatártásán változtat’. Addig-addig csak möktört. Bevallott a csöndéröknek mindönt. 2. ’betegség, baj, gond megviseli’. Ugye beteg izs vótá. Jába, az möktöri az embört. megtűr möktür i. ’coitál.’ peior. tréf. ritk. Mikor a főjerdész kidobútatta, hogy kölönc nékün nem tűri mög a kutyákat... Az egész Natytódváros azon röhögött. megunszol möguszul, möguszull (möguszúsz, -ó, möguszújjon) i. Vmit felkínál, felajánl’. Möguszúta magát napszámba. - Möguszúták, hogy vádújja el téeszcsébe az elnökséget. Vö. SzegSz. II. 136 megúszik möguszik i. ’(a megromlott bor, savanyú paprika leve) nyúlóssá válik’. Möguszott a Bozsóné bora. - Mama láti? Möguszott a paprikánk. megguzsakodik mögguzsakozik (-occ, -ó, -ol, mögguzsakoggyon) i. ’(embernek, baromfinak) zsugorodik, görcsbe rándul a lába’. Lányom tanúd mög! Guzsahétön nem jó tikot űtetni, mer a csibéknek a lába mögguzsákodik. - Az ülézsbe má mögguzsükodik a lábom. L. guzsahét megül mögül (mögűsz, mögüjjön, mögűt) ts.i. ’a tyúk kotlani kezd, a fészken ülve kitartóan melegíti a tojásokat’. Az asszon örűt annak, ha Lucakor vótak kotyullók aházná, mer akkor abba bisztak, hogy korán mögűnek a kotlósok. L. kotyol, megültet, ültet megültet mögűtet (-ecc, -ő, -öl, mög-űtessön) ts.i. ’a kotlót költés céljából fészekbe rakott tojásokra helyez’. Cselédházná hun éty komvencijóra vótak, három tikot tudott mögűtetni. Kettőt tavasszá, egyet üsszé, kétasszonközbe. L. kotyol, megül, ültet megvall mögvall (mögvájja) i. 1. ’vmilyen elkövetett tettet, kényszer hatására elismer, bevall’. Addig-addig mögvalli, hogy ü vitte el. 2. ’(növény v. állat) megtermékenyül’. Má láccik. Mögvallotta a gäbe a malacot. - Virággya vót a fának, ha mögvajja... - Az idén szépöm mögvallották a gyümőcsfák. 3. ’megered, gyökeret vet’. Szépöm mögvallották a palántájim. L. elfog. Vö. OrmSz. 579. vall; SzegSz. II. 138 megvasal mögvasal (mögvasász, -ó, -ló, mögvasájjori) i. 1. ’(lovat, lábbelit) patkóval ellát’. Mögvasátattam a lovat. - A lovamat mögvasájják, a babámat elkarójják. Nd. 2. ’bilincsbe ver, kezére v. lábára bilincset tesz’. - Akkor a kéd betyárt mög- vasajják a pandúrok. L. patkói, vasal. Vö. OrmSz. 383. vasal; SzegSz. II. 138 megvérez mögvéröz (-zön, -ze) ts. i. ’disznó fülét görcsös, kólikás megbetegedése esetén késsel behasogat’. Ha ászt a disznót bántotta a vér, hama-hama valami kést! Mögvéröszték. Nem köllötött álatorvas. L. bántja a vér melegkonyha melekkonyha (’-jja) fn. ’fedett mennyezetű, téglából rakott tűzhellyel és kéménnyel rendelkező cselédkonyha’. Szoc. [A 20-30-as évektől csak az első cselédek kiváltsága, a cselédek többsége 1945-ig olyan közös konyhát használt, amelynek részben volt mennyezete.] L. különkonyha melles kötény ~ (-nye, -nyűk) fn. ’két- szeles kötény, amelynek négyszögletes felső része a mellet takarja, azt a vállon 177
