Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

M

megjelöl möggyelüll (-ász, möggye- lűjjön) ts.i. ’vmire ismertető jelet tesz, állatot (baromfi, disznó stb.) ismertető jeggyel lát el’. Annak a csibének, récének ollóvá lévákta ja körmit, vagy a disznónak kilikasztották a fülit, hogy a fókába mögismergye a gazdájja. L. jeles

megkap mökkap ts. i. ’vmit megperzsel (a tűz)’. Kutyapartéka a nájlon. Röktön mökkapi a láng. - Kicsint mök- kapta a tetejit [ti. kenyeret] a kemönce. Vö. OrmSz. 276. kap

megkókányol mökkókányul, mök- kókányull i. ’megver’. Akkor tudod, jó mökkókányúták. L. kókányol. Vö. OrmSz. 311. kokányol

meglámpáz möglámpáz (-zza) ts.i. ’a kotló alatti tojást egy hét után lámpához tartva megvizsgálja, hogy azok termékenyek (hasak) -e’. Vót cselédasszony is, aki möglámpászta a tojást, de jobban az urakná vót esz szokás, akik kétetógéppé dógosztak má.

meglazsnakol möglazsnakul, mög- lazsnakull i. ’elver’. L. lazsnakol. Vö. SzegSz. II. 121

meglépd möglépul, möglépull (mög- lépúsz, -ó, möglépújjon) i. A magyar gyerö- kök se vótak röstek. Jó möglépúták a sfábo- kat. Kiverték mind a Hamunk kocsmábu. L. ellépol. Vö. OrmSz. 349. lépői

megmohókodik mögmohókodik (;mögmohókocc, -ó, -ol, mögmohókoggyon) i. vmilyen ételtől megcsömörlik, gyomorrontást kap’. Ennek a gyeröknek az a bájjá, hogy mögmohókodott. - Valamitü mögmohókodott a ló. L. megcsömörlik. Vö. OrmSz. 383

megmutatja maga-magát mögmu- taszti maga-magát Szój. ’(tárgy, állat) jelekkel felismertet, vmi önmagáért beszél, megmutatja önmagát’. Nédd édös fijam!

Ha valamikor még meszetojc, mögmutaszti az maga-magát, mennyi visz [víz] kő bele.- Mögmutaszti az a jószág maga-magát, hogy mijjem pásztorgya van.

megóhajt mögóhajt (mögóhajc, -ó, -ol, mögóhajcson) i. ’megkíván’. Nr. Ha a visellős [terhes] asszony mögóhajd valamit és nem öhetig belük, akkor a gyerökön [születése után] rajt marad a gyek. - Annyirám mögóhajtottam a fehér szőllőt: azgondútam, hogy rosszra járok [rosszul leszek]. Vö. OrmSz. 408. óhajt; SzegSz. II. 124

megönt mögönt {-öd, mögöncsék) ti. ’beteg embert, állatot mágikus eljárással (vízbe öntött forró viasszal) gyógyít’. Nr. [A javasasszony egy edényben viaszt olvaszt, közben igéző szöveget mond. A forró viaszt hideg vízbe önti. Az összezsugorodott viasz rajzolataiból következtet a betegség okára, majd a vízből itat a beteggel.] A lánt mindég fokta ja frász. Asztánnék Örzse néni mögöntötte...- Mindönik pusztába vót azér éty-két javósasszon, aki értött hozzá, mögöntötték, mer, hogy nagyon fejfájózs vót.

megöregel mögöregül, mögöregüll (imögöregűsz, -ő, mögöregűjjön) i. 1. ’elnagyoltan, felületesen varr (szakadt ruhát)’, fám. Mögöregüllöm az üngötöket. Száz macska nem fogna má mög benne éggy egeret. 2. ’elnagyoltan, felületesen kapál’, fám. Mögöregűtem a krumplit.

megötöl-hatol mögötül-hatull (mög- ötűsz-hatúsz, mögötüll, -ő-hatulló, mög- ötűjjön-hatújjon) i. ’felületes, elnagyolt munkát végez’. A kertyét csak uramfia, mögötűte-hatúta. Halom [hanem] kujto- rogni [csavarogni], ászt igön!

megpödör mökspödör i. ’peder, (bajuszt) megsodor’. Mökspödörte högyösre a bajcát, mind a Nagy Jóska szokta. L. pödör

175