Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
K kopasztóteknő koplalóteknyő (-jje, -jjük) fn. ’a leölt hízó szőrének forrázására használt 120x60-70 cm méretű, egy darab fűz-, nyár-, hárs- v. bükk törzséből vájt faedény’. Nekünk izs van éty koplaló teknyőnk, még a Náni nénitü maratt a pallóson. Itt a faluba hasznátuk. L. forrázóteknő ua. koplal ~ (kopläjjon) ts.i. 1. ’éhezik, böjtöl, nem vesz magához táplálékot’. 2. ’leölt disznót forrázva szőrtelenít’. Régöbben nem koplótuk a hízót, hanem pörkűtük. Jobban is szerettem. -Az urakná mindég koplóni köllötött a disznót. kopolya kopola fn. ’vizesgödör, tócsa’. Telli van az út kopolávd. Aliik tud a szekér émönni. Vö. SzegSz. I. 809. kopolyagö- dör; ZsNyj. 135 kopoz ~ (-ó, -ol) i. 1. ’libáról, kacsáról tollat letép’. Úgy gondullom mök kőne kopozni ezöket a libákat. Éhullattyák a tollikat. 2. ’kézzel kukoricát morzsol’. AptyalKopozzon kis kukoricát! 3. ’körömmel, ujjal vmit kapar’. Amék térdepűtünk, hát ékesztünk kopozni a meszet. Lé a falon. L. kopaszt. Vö. OrmSz. 316; ZsNyj. 135 kopozó kobzó (-jja) fn. ’kézfejre húzható, kukoricamorzsoláshoz használt, vasból készült eszköz, a tenyér felöli oldalán két sor foggal, a kézfej felőli rész ronggyal betekerve’. Há az isten erdőmébe lőtt éja kopozó? korbács korbáncs (-csa, -csuk) fn. ’sárga, vékony fűzfaágakból nyolc ágra font, kb.80 cm hosszú rituális ütőeszköz’. Nr. [A korbácsot Luca napján fonják, karácsonykor az asztal alá helyezik , majd aprószentek napján ezzel korbáncsújják (ütögetik) a legények vagy kamasz fiúk a lányokat, asszonyokat.] Kísérő szöveg: Hálá Isten mögértük az aprószentök naptyát. Adja Isten többeket is mögérhessünk, né ijjen búvá, bánattá, örvendetös napokká! Friss légy, jó légy kellésös né légy L. korbácsolás korbácsolás korbáncsullás (-sa, -suk) fn. ’aprószentek-napi szokás, amikor a férfiak fűzfából font korbáccsal, ráolvasó szöveg kíséretében ütügetik a lányokat, asszonyokat’. L. korbács korda ~ (’-jja) fn. ’bivalyostor, 80- 100 cm hosszú kötélből készült ostor, rajta bütykökkel’. Mikor szokta a bihalokat teréni, fölugrátunk háttu a szekerire. Oda- odavágot közénk a kordává. kordé ~ (-jja) fn. 1. ’homok, föld és kő szállítására használt, egy lóvontatá- sú, kétkerekű, 2 rúddal ellátott kocsi’. 2. ’kétkerekű, személyszállításra használt, kétüléses, egy lóvontatású könnyű hin- tóféle’. gúny. L. laptika, köböskocsi. Vö. SzegSz. I. 811 kórész ~ (-ó, -ol, kórésszon) i. ’szedés után elmaradt gyümölcs, kukoricacsövek után kutat’. Emöntem kórészni kizs diót. L. kórizsál kórizsál ~ kórizsáll (kórizsász, -ó, kórizsájjon) i. Kórizsáni jártak a kukoricába. - Kórizsátam még a fákra ék-két émaratt ómát. L. kórész. Vö. OrmSz. 318 korlát kollát (-tya) fn. ’földbeásott cölöpöket vízszintes irányban összekötő fa v. vasrúd’. Gyértők csingallózni a kollátra! - Az erdőszélöm vót kollát, hogy a szarvasog be né járgyanak [ti. a kertbe], Vö. OrmSz. 318; SzegSz. I. 812 korozsma ~ (’-jja) fn. rég. ’a keresztszülő kötelező és illendő, első értékes ajándéka a keresztgyerek számára’. Nr. [A keresztgyermeknek 3-4 éves koráig egy ízben illett értékesebb ruhaneműt ajándékozni. Játékot, édességet minden karácsonyra és húsvétra is adtak. Utoljára és egyben a legértékesebb ajándékot esküvőkor vették.] 152
