Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
K kicsumál ~ kicsumáll (kicsumász, -ó, kicsumájjon) i. 1. ’babot hüvelyéből kifejt’. 2. ’kukoricacsőről lepellevelet lefejt’. Mama! Kicsumáta ja borsót? L. csumál. Vő. ZsNyj. 92 kidolmányol kidómányul, kidómá- nyull i. ’ütlegel, megver’. Na az asztam! Mit keresőt, mökkapta. Kidómányúták jó. L. dolmányol, el-, megdolmányol kidülleszt kidölleszt L. dülleszt kiél ~ kiéli ts. i. 1. ’vkinek ételét, pénzét teljesen feléli, tönkremenésig kihasználja’. A gyerökei jó kiéték a mamát, akkor othatták. 2. ’teljes mértékben kihasznál vmit’. A káboszta nagyon kiélli a fődet. - Az a sokférög [tyúktetű] kiéte valósággá a vérit a baromfinak. Uty széndölöktek csak. L. elél. Vő. OrmSz. 120. él; SzegSz. I. 746 kielöz ~ i. 1. ’vmilyen előre, nagyjából elvégzett mezei munka, hogy a főmunka idején azt gyorsabban lehessen elvégezni’. rég. [Célja a főmunkaszezon idején való időmegtakarítás.] Kíelősztem a kukoricát [ti. előre megkapálta a sorközöket]. - Kielősztem a borsót [ti. az érettebb babhüvelyeket már korábban leszedte.] 2. ’előre kiválogat’. Ami szop krumpli vót, ászt a hajdú kielőzte [kiválogatta], neköm mög az alia maratt. kifogás ~ (-sa, -suk) fn. ’uradalomban az igás fogatokkal történő munka befejezésének időpontja este’. A bérösnek, kocsisnak kifogáskor még nem vót vége ja napnak. Gyütt az estéli ötetés, itatás. Mire nyáron ágyba kerűtüng, vót tiz óra, kettőkor mök,föl! kifőtt tészta ~ (’-jja, '-jjuk) fn. ’vízben főzött tészta’. Cselétházná hetenként kéccör-háromszor izs vót kifőtt tészta. Krumplis, kábosztás, túrós, mákos. Dijós nem igön, mer nem vót. kihajt ~ (kihajc, -ó, -ol, kihaj csőn) i. 1. ’állatokat az ólból kiterel’. Ijjen korán nem szók kihajtani még a kanász. 2. ’vki a növénysorban elvégzi a munkáját (kapálást, kaszálást stb.)’. Uty kihajti a röndöt, mind a nagyok. 3. ’sürgetően kér vmire vkit’. A sógorod kihajt a paradicsonyos kábosztájér. - Ezök a gyerökök kihajtanak má a tévéjér. Vö. OrmSz. 209. hajt; SzegSz. I. 751 kihajtás ~ [-sa, -suk) fn. 1. ’a cselédmarhák legelőre terelésének első napja tavasszal, Szent György napján’. Szengyörnapkor vót a kihajtás a legellőre. Eső nap a jószág még nincs összeszogval. Öklelik egymást. Az asszonyok az ökle- lős tehén szarvát bekenték büdösolajjá. Farkugba piros szallagot kötöttek, nehogy szöm árcson nékijjük. 2. ’a disznónyáj, marhacsorda legelőre terelésének ideje reggel’. Mama, raktyon a tűzre, mönnöm köll ereszteni a jószágot, itta kihajtás. kiherél ~ (-ész, -jjön, kiheréllön, kiheréjjenek) ts.i. ’hím állatot ivartalanít’. A malacokat a kanász szokta kiheréni. Jobban értött hozzá, mint az állatorvos. - A birkát a juhász a fogává heréte ki. L. heréi kihordat ~ (kihordacc, -ó, -ol) i. ’megtorlás v. megfélemlítés céljából az uradalom kényszer kilakoltatást hajt végre, a (cseléd) holmiját a major határára viteti’. Amöllik cseléd nem tudott észegőnni [nem talált új munkahelyet], szenygyörnapkor főrakták a szekérre, kihordották a puszta határáig. Möhetött amére ja két szöme látott. - Kihordatlak a határbu, te tahó! [Az uraság és a gazdatisztek fenyegetőzése.] kiiperedik kiipörödik (kiipöröcc, -ő, -öl, kiipöröggyön) i. ’kifejlődik, betegség után megerősödik’. Azé kiipörödött. Pejig mijjen csököd vót [ti. fejlődésben elmaradt]? - Kiipörötté a katonájékná. L. iperedik 145
