Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
K törte a csirke lábát]. - Fejbe verte. Égybü kelebólát. L. felkelebólál kelevény ~ (-nye) fn. gennyes daganat, kelés, furunkulus’. Nagy járvám vót ez a kelevény... Vö. OrmSz. 288; SzegSz. 1.710 kelevéz ~ (-ze) fn. ’a marhakötélnek egyik ágán levő fadarab, melynek segítségével megkötik a tehén nyakán, v. a szarván a kötelet’. Vö. OrmSz. 288; SzegSz. I. 711 keleviz kelletlen kölletlen mn. ’teherként elviselt, eltűrt, nem tetsző, nem kívánatos’. Mögötte ja fényé az ijjen kölletlen munkát. Együtt há! De kinek köll az ijjen kölletlen embör?Yö. OrmSz. 288; SzegSz. I. 711 kelletlenül kölletlenü hsz. ’kedvetlenül, immel-ámmal’. Nagyon kölletlenü öszik a hizó. - Igazán kölletlenü möntem lakodalomba. keltrétes kétrétes, kőtrétes (-se, -sülé) fn. ’élesztővel kelesztett vastag rétestészta, hin-telékkel (túró, dió, mák stb.) megszórva’. Még anyám ét, Isten nyugosztajja, öttünk kétrétest. De ezök afijatalok má nem akarnak vele foglakozni. - Csomagullok be neköd kis kőtrétest, Pestön uty se tunnak ijjent sütni. kelt tészta kőtt tészta (’-jja) fn. ’élesztővel kelesztett kalács’. Nr. [A 30-as évekig a cselédeknél süteményt nem sütöttek. Később kezdték megtanulni az uraknál szolgáló cselédlányoktól és a városba szakadt rokonoktól.] Innepre kemöncébe sütöttünk kőt tésztát, mökfánkot. kelve kéve hsz. ’vmilyen idő bekövetkeztéig’. Déré kéve má egész rosszu lőttem. - Hun az Isten világába van Toponár? Estére kéve értünk oda. - Hajnára kéve möglött a mönyecske babájja. kemence kemönce ('-jje, ’-jjük) fn. ’kenyérsütésre alkalmas, téglából épített tűzhely’. A közös konyhába háttu át a kemönce. Mindön nap másik asszon sütötte benne a könyeret. De le is meszéte ám! kemencetévő kemöncetévő (-jje) fn. ’búboskemence v. kenyérsütő kemence polyvás sárból készített ajtaja’. Nr. [Tulajdonképpen nagy sárcsomó, ami a tűztől keményre égett. Amikor sült a kenyér, ezzel tömték el a kemence száját.] L. tévő keménygabona keméngabona (-jja) fn. ’búza és rozs’, hiv. A komvencijóba tartózott tizenhat mázsa keméngabona. Fele rozs, fele búza. kencefice ~ (’-jje) fn. ’szépítőszer’, gúny. Eccöri embörként: kenceficére tellik, könyérre nem? Idejár tiszforintokat kérni kűcsömbe? - ...amikor a kenceficét keverte, talám bizan visszafelé keverte... Nd. kend kétök, ké ’maga, kegyed, kelméd’. Megszólítás, fám. elav. Hájjá ké? - Kőtöknek jába beszéllök? Vö. OrmSz. 290; SzegSz. I. 714 kenderföld kenderfőd fn. ’200-400 négyszögöl nagyságú földterület kerti vete- mény céljára, mely a cseléd természetbeni béréhez tartozik’. Nr. [Régebben kendertermelés céljára adták, a század elejétől már csak krumpli és zöldségfélék termesztésére használták.] Nem mindöm pusztába attak kendörfődet. Pejig az nagyon aranyozs vót (ti. aranyat ért) a cselédnek. - Gyöngyöspusztán jó helön mérték a kendörfődet. kendermagos kánya kendörmagos kánya (’-jja) ’valószínűen ölyv’. A kendörmagos kánya nagyon odaszokott Sásrédbe, horta a csibéjjeimet. L. kánya kendőzködik kendőszködik (ken- dőszköcc, -ő, -öl, kendőszköggyön) i. ’hízeleg, kedveskedik, dörgölődzik’. kny. ért. nem haszn. Akik jobban tuttak ken- dőszkönni az intézőné, azoknak a pusztába töb böcsületügvót. Vö. OrmSz. 290 140