Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

K

Janim abba a tájba karonülő vót, évittem Kisfaludra. - Vót a mönyecskéné ék karonülő is. Vö. SzegSz. 1.695

karósól kárósól fn. ’palánkéi, földbeásott cölöpökből készített disznóól, melynek teteje szalmából van, télen kukoricaszárral és trágyával rakjákkörül’. Sásrédbe az a kárósól telli vótféröggé. - Mikorgyába léégött a kárósól Szentamázsba, vélekszök rá, asz tartották, hogy ludvérc fosta lé. L. palánkéi

karosszék karosz’szék {-öt, -ök, -tye) fn. ’lehántolt mogyorófa vesszőből házilag készített, oldalt támaszkodásra alkalmas karfával ellátott szék’.

kastély kasté, kastél (-gya) fn. ’nemesi udvarház, a földbirtokos és a majorbeli gazdatisztek sokszobás, legtöbbször emeletes lakása’. De a kastélba izs bejáró vótam. Zsurúni, mindön. Ot monta a csalággyának, hogy én többet a kastélba be nem léphetők. - Sok szögén cselédnek kasté a bánattya. [ti. a kastélyban döntöttek sorsa felől.] Sz.

kaszabankó kaszabankó L. bankó kaszaerő ~ (-jje) fn. ’gabonaaratáskor két kaszásból, két marokszedőből, egy kötélterítőbői és egy kévekötözőből álló munkáscsoport’. Monták: ez éty kaszaerő. Vód benn a két kaszázs, vód benn kérőm a kötöző, két marokszödő, mög éty kötélteríttő. így vótak hatan. Ki a csalággyává, esetlek fogadót melleje valakit. Vö. ZsNyj. 96

kaszakő kaszakü {-jje, -jjuk) fn. fenőkő, a kasza köszörüléséhez használt, két végén keskenyedő, kb 20 cm hosszú csiszolt (természetes v. mesterséges) kődarab’. Kaszakünek legjobb szerettem a termésküjet. A gyári hama étörött, mög vásott.

kaszálás ~ {-sa, -suk) fn. ’a szénának való fű levágásának ideje’. A kaszálláshó

erős férfi köllötött. - A cselédrét kaszállása mindég vasárnab vót.

kaszáló ~ kaszálló {-jja) fn. ’szénatermelésre alkalmas kisebb rét’. ...mög vót, mondom nyóccáz nétyszögöl kaszálló, hogy az a cselédembör tudót tehenet tartani. Vö. OrmSz. 284; SzegSz. I. 699

kaszás ~ {-sa, -suk) fn. ’kaszával füvet, gabonát levágó ember’. Éty kaszaerő át két fokhatós (erős) kaszázsbu, két marokszödő, égy gyöngébb kötélterittőbű és éty kötöző.

kaszirva ~ fn. ’kakaslábfű (Echino- chloa macrocarpa)’. Szödök ék kis kaszir- vát. - Telli van kaszirvával a kukoricám. - Örűjj neki! Ahum van kaszirva, od van kukorica is. Vö. OrmSz. 284; kasziva kászli ~ {-jja, -jjuk) fn. ’kb. 120 cm magas, kétajtós konyhabútor, edényfélék tárolására, esetleg felette polcokkal’. A közös konyhákba kászli nem vót. Ha tutta, betötte ja szobába könyérnek, sónak, paprikának.

kasznár ~ fn. ’uradalmi gazdatiszt, aki kisebb majorban önállóan intézte a gazdaság vezetését, rangban az intéző után következett’. Szoc. [Ahol intéző van, ott kasznár nincs. Szakképesítése 4 polgári iskola vagy 3 éves szakiskola. Úrnak számított. Megszólítása: Kasznár úr! Nagyobb majorban az intéző mellett a könyvelő szerepét töltötte be, és ott később a neve számtartó lett.] Vö. OrmSz. 284; SzegSz. I. 700

kata {’-jja) fn. ’a disznó vastagbele, melybe disznósajtot töltenek’. Vö. OrmSz. 284. katakönyöke

katalinrózsa ~ {’-jja, ’-jjuk) fn ’apró virágú, közönséges krizantém (Chrysanthemum indi-cum)’. rég. A sírokra vót szokás katalinrózsát űtetni. - A bognáréktu szoktam kapni annyi katalinrózsát, hogy a temetőbe mökkötöttem a koszorúkat.

138