Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

K

kanászbojtár kanázbujtár (-gya) fn. a számadókanász által fogadott és fizetett segédpásztor, a kanász segítője a nyájőrzésben’. Nr. [Öreg emberek, agglegények, v. fiatal legények szegődtek el bujtárnak.] Sasé felejtöm el, vót édösapámnak égy bujtárgya, a Kis Tontyó.

kanászkalap ~ (-tya) fn. ’fekete, legömbölyített kúp alakú posztókalap, széles karimáját acéldrót merevíti, szalag helyett zöld színű zsinór övezi két sorban, végén két makkal’. A kalapos külön rendelésre készítette.

kanászkürt ~ (-tye) fn. ’szilajökör szarvából készült kürt, többnyire karcolással díszítve, melyet fújva a cselédka- nász és a falusi kanász (az urasági kanász nem) és a csordás az állatok kihajtásának idejét jelzi’.

kanászostor ~ L. karikásostor. Vö. OrmSz. 275; SzegSz. I. 678

kanászszámadó ~ (-jja) fn. ’vezető kanász, aki az uradalmi sertésnyájakat őrző kanászoknak és bojtároknak parancsol, a gondjaira bízott sertésekért anyagilag felelős’. Nr. [Mivel régen a kanászok írni-olvasni nem tudtak, rováson (botra vésett jelek) tartották számon a jószágot. Az apró, növendék állatoknál az ellenőrzés szinte lehetetlen volt. Ebből vágtak azután maguknak, jutott a betyároknak és jogtalan eladásra. A kanászszámadó tekintélyes ember, jómódú cseléd. Ő fogadja fel és fizeti a kanászboj- tárokat.] Edösapám kanászszámodó vót a bankosokná. - A kanászszámodó egybe vót az elletőkanász is. L. számadókanász. Vö. SzegSz. I. 679

kanásztánc ~ fn. ’virtuóz pásztortánc’. Nr. [Főleg kanászok járták bottal, baltával egyedül v. párosán. Ugyanezt a táncot más pásztorok és cselédek is ismerték, táncolták. Külön dallama van, citerával, furulyával kísérték.] Szögén Hideg. Bétyáros kanáz vót. Ha még éne, néfiéjj asz tunná ám mék csak a kanásztáncot. L. verbunk

kancabocskor ~ (-gya) fn. ’fűző nélküli bocskor, egyszerű lábbeli’. A 20-as évekig használták a cselédek, gúny. ... ki nem áhatom ezöket a mastani cipőket. Mind a kancabocskor, ujjan. Vö. OrmSz. 275; SzegSz. I. 678

kánikulás marha ~ fn. marha, amely a nyári hőségben liheg, menekül az árnyékba, nem legel, s ezért kevés tejet ad, a szekeret nem húzza’, elav. [Rendsz. a nem szabadban edzett, istállóban tartott állat ilyen.] L. nyári fujós marha

kantár - (-gya) fn. ’a lószerszám része, elől a zablakarikához másik végén a gyeplőhöz kapcsolódó erős szíj, ezzel irányítják a lovat’. Csatád be ja kantárgyát! Vö. OrmSz. 275; SzegSz. I. 681

kantáros kötény ~ (-nye, -nyák) fn. L. melles kötény ua.

kantin kandi ’takarmánykeverő és elosztó helyiség az istálló végében’. A takarmánt a szőrös osztotta szét a kandiba ja jószág részére. Vö. SzegSz. I. 679 kantinoslány kandislány fn. ’a takarmányelosztó helyiségben segédkező leány’. ...ökrök hajtották a szécskavágót, a kandislány vigyászta ükét...

kánya ~ (’-jja) fn. 1. ’a pusztán mindenféle ragadozó madár (ölyv, héja, karvaly, vércse stb.) gyűjtőneve’. A kánya éhorta nagyon a csibéjimet. - A Zselicbe erdőség van mindömfielé, a kánya nagyon éhorta ja baromfit. 2. ’vetési varjú’. A kányák károktak, horták a diját a fáru. L. sívókánya, kendermagos kánya, tyúkhordó kánya

kaparcsi - mn. karmolós (ölbe vett kisgyermek), aki körmével felsérti vki ar135