Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
J jó óra ~ ('-jja) fn. ’olyan időpont, amikor a rossz szellemek nem tudják rontó erejüket érvényesíteni’. Nr. [A néphit szerint, minden szellemnek megvan a maga ideje, amikor rontani tud. Azáltal, hogy abban az időben emleget vki, vmi rosszat, bajt, betegséget, magára idézheti azt. Ha hozzáteszik hogy: Jó órába monygyam, a bajt meg lehet előzni.] Hogy jó órába monygyam, ebbe a télbe nem vótam beteg. - Hogy jó órába monygyam, engöm a gyerökejim mégnem bántottak. jóravaló ~ mn. ’rendes, jószándékú, csendes természetű ember’. Jóravaló embör vót az öreg Radó. Ha hidegög vótak, mikor napszámba jártunk, mindig monta: Lányok! Raktyátok a tüzet, asztán nótázzatok! De égy lesse az intézőt! Vő. OrmSz. 266 jószág ~ (-gya) fn. ’a gazdasághoz tartozó háziállatok (elsősorban szarvas- marha, ló, disznó) együttvéve’. Az uradalomnak legnagyobb bevétele a jószágbu vót. Az a cselédembör csak abbu tudót valami göncöd vonni magának, ha valami jószágot eladott. Vő. ÉrtSz. III. 676 jószágigazgató ~ (-jja) fn. ’nagyobb földbirtok, több uradalom összefogó irányítását végző, mezőgazdaságilag szakképzett személy’, hiv. (Főképpen egyházi tulajdonban lévő, több major közös gazdasági irányítója.) jószágfelügyelő jószágfölügyellő (-jje) fn. ’az egyházi birtokokon rangban a jószágigazgató után következő gazdatiszt’, hiv. L. jószágigazgató, jószágkormányzó jószágkormányzó jószákkormánzó (-jja) fn. ’ugyanazon egyházi (szerzetesi, püspöki, káptalani) uradalmak összességét irányító és ellenőrző, mezőgazdaságilag képzett, legfőbb papi személy’, hiv. L. jószágfelügyelő, jószágigazgató jószágtartás jószáktartás (-ssa) fn. ’a konvenciós cselédek természetbeni béréhez tartozó lehetőség, mely szerint az uradalom által biztosított ólban és istállóban, valamint legelőn meghatározott számú szarvasmarhát és sertést tarthatott’. Annak a cselédnek a legnagyobb izéjja vót a jószáktartás. Asztat beírták a szegődő levélbe: éty tehén és égy göbe a nevendéktyévé. jószerével jószörüvén, jószörvén hsz. ’jóformán, voltaképpen’. Jószörüvén nem is láttam. - Jószörvén nem is ismerőm, de kiköpött ... öregaptyaformájja.Fajja [fajtája], Vö. OrmSz. 266. jószerint jövője van jövőjje van Szőj. 1. ’csak birtokos raggal: jó kereseti, megélhetési lehetősége van’. A vározsba od van jövőjje. 2. ’megbecsülés’. Aki émönt szógállónak, nem sok jövőjje vót. 3. ’haszna van’. A cselédnek csak disznóbu, marhábu vót ék kis jövőjje. Vö. OrmSz. 267. jövő juharfa iharfa (-’jja, -’jjuk) fn. ’jávorfa (Acer)’. Nr. [A néphit szerint juharfába nem csap a villám. Ezért a pásztorok - ha csak lehetett - nyáron juharfa alatt de- leltették nyájaikat. Minden zselici pásztornak volt egy kedvenc iharfája.] Gyut eszömbe, apátoknak izs vót egy iharfájja Ladon. Vajon Isten, mög van - é még? juhász ~ (-sza) fn. ’az uradalmi juh- nyájat őrző pásztor’. Szemmártomba a késébbeni üdőben juhász nem izs vót. Vö. OrmSz. 267; SzegSz. I. 664 juhászbojtár juhászbujtár (-gya) fn. ’az uradalmi juhász által megfogadott, rendsz. fiatal, 12-16 éves fiú ’.Jaj, de szépön kifarakták ászt a fát, amöllikre juhász- bujtártakasztyák... Nd. L.juhász,bojtár juhászszámadó juhászszámodó (-jja) fn. ’több uradalmi juhnyájért (anyabirka, kos, bárány) felelős pásztor, juhász’. 131
