Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

jakabcsana jakapcsana fn. ’6-14 éves fiúk neve helyett megfegyelmezés alkalmával használt név’, tréf. gúny. Nr. [Egy simonfai falurossza után, akit Jakab Csanának hívtak.] Mére lófrátá [csavarogtál] jakapcsana?

járandó, járódó ~ fn. ’tolvajlásból élő, csavargó férfi’, elav. Nr. [Közönséges tolvajlásból és rablásból élő, csavargó szabadlegény, akit a betyárok is megvetettek és nem vettek be maguk közé. Mivel az egyszerű népet is megkárosították, az nem barátkozott velük.] A dénnai erdőm még a járandóknak is ölég vót égy vég [ti. megelégedtek azzal, hogy a vásári árustól egy vég vásznat raboltak]. -A járandó nem szüvessen látod vendég vót. Utat átak akárhánszor azon a kaposi derékon [kocsi- úton], -A bétyároktu nem, de ja járódóktu fétünk az erdőn. Vő. OrmSz. 262. járkáló járandóság ~ fn. ’az uradalmi cseléd bére’, fám. Fértákor [negyedévi bérfizetéskor] mindönki mökkapta a járandóságát. Vő. OrmSz. 261; SzegSz. I. 652

járás ~ (-ssa) ’út az istállóban az állatok mögött v. a két jószágsor között’. Esöpörted a járást? - A véllát né hadd ajárázsba, belelép a jószág! Vö. OrmSz. 261

járgány ~ (-nya) fn. ’a mezőgazdság- ban régebben használt gépi szerkezet, amelynek segítségével a körbejáró állatok izomerejét, egyhelyben álló munkagépek hajtására használták’.

Járj Isten hírével! útra váláskor, elinduláskor szokásos jókívánság az ottma- radottak részéről’. Járgy Isten hérévé! jár- gyatok, v. járgyanak Isten hérévé! Sz.

járlatlevél ~ (-levele) fn. kny. ’a sertés, szarvasmarha, ló eladásakor a községházán v. községi bírónál kiváltott bizonylat, amely a tulajdonjogot igazolta’. L. pasz- szus, marhalevél

járódik ~ (-Ó, -ol, járóggyon, járóggya- nak) i. ’nyugtalanul, céltalanul fel-alá járkál, bolyong’. Mér járódik ez a tehén? - Mé járódik ké éccaka? - A betyárok jobban éccaka járóttak. L. járandó, járódó

járóka ~ (’-jja) fn. ’háromkerekű szerkezet, melybe kapaszkodva a kisgyermek járni tanul’. elzv.Nyül agy erők, nyül. Járókává má kezd mönögetni. Vö. SzegSz. I. 653

járom ~ (jármok, járma, járomgya) fn. ’ököriga’. Az eső ökör az mindék kihuszta a nyakát a járombu. Monygya neki: Módos! Úgy váglak fejbe!

járomszeg járomszög (-gye) fn. ’a járom alsó és felső keretén átdugható erős vaspálca, mely az ökör nyakát a járomba zárja’. A járomszöggé az ökröt uty fejbe taláta ütni, hogy az évákta magát [földre- zuhant]. Mög izs döglött azom mód.

játék jáccék (-tya) fn. ’gyermekjáték’. Étökétötte [tönkretette] azuj jáccéktyát. - Nem köll ennek jáccék, fényé... - Szöditök össze a jéccéktokat?! Vö. OrmSz. 262 javas javós fn. ’kuruzsló tevékenységet folytató nő v. férfi’. Hát a rossep tuggya?Av valóság vót..., az Örzse néni vót javós Töröcskén. L. javasasszony, öntőasz- szony. Vö. OrmSz. 263; ZsNyj. 125 javasasszony javósasszon (-nya) fn. ’kuruzsló tevékenységet ismerő és végző nő, aki a babonás hiedelem szerint tér-