Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

GY

gyakornok ~ (-tya) fn. az agráregyetemről a majorba, nyári gyakorlatra kihelyezett hallgató, leendő segédtiszt, ill. intéző, egyes nyári részmunkák (csép- lés, tejgazdaság stb.) ellenőrzését ellátó, rendsz. fiatal férfi, hátasló használati joga van. Akkoriba kerűt oda egy Ződ nevű gyakornok... L. ellenőr

gyalogbéres gyalogbérös (-ok, -se) fn. ’uradalmi cseléd, aki a majorban előforduló fogatnélküli, alkalmi munkát (takarmány kaszálást, porciózást, kazalrakást, kazalmetszést, trágyadomb igazítást stb.) végzi ’. Szoc. [Kivételesen megtagadható munka a WC-tisztítás, kútásás és a magasban pl. toronyban végzett munka.] A gyalogbérösnek ökre és szekere nem vót. L. gyalogember, gyalogmunkás gyalogember gyalogembör (-ök, gye) fn. ’és más fogatnélküli munkások gyűjtőneve’. - Ugye a cselédnek nyugdíjjá nem vót, ha kiöregödött és régi hűségös cseléd vót, akkor az az uradalom fékomvenciójér mökhattagyalogembörnek. De assé löhetött akárki, csak akinek vótak tutorgyai [pártfogói] . L. gyalogbéres, gyalogmunkás gyalogmunkás ~ (-sa) fn. ’napszámos, gyalogbéres és más fogatnélküli pusztai dolgozó gyűjtőneve’. L. gyalogbéres, gyalogember

gyalogorsó - (-jja) fn. ’pálcára erősített korong, amellyel pörgetve, durvább fonalat fontak’. Anyámnak még vót gyalogorsójja. Avvá útközbe is tudott fonni.

gyanakodik gyanuskodik (gyanús- kocc, -ó, -ol, gyanuskoggyon) mn. ’vkiről feltételezi, hogy rosszat követett el, vmiben bűnös’. Rá gyanuskottak a csöndérök, farcimáták [vallatták], de hát nem tutták rábizonyittani. Vö. OrmSz. 196. gyanuskodik

gyanánt gyalánt hsz. ’olyan minőségben, vmiként, úgy mint v. mintha’. Mindég monta édösapám: az arany ötkoronásd vigyétök a bódba, hátha én odadom félkrajcár gyalánt. - Orvosság gyalánt elatta ja szénapolvát a ágán. Vö. SzegSz. I. 524

gyanta gyántár (-gya) fn. ’a fenyőfán ejtett sebből előszivárgó sűrű, ragacsos anyag, mely a levegőn megszilárdul’. Ráűté a gerendára! Gyántáros lőtt a ruhád.

gyárát ~ (gyaracc, -ó, -ol, gyarasson) i. ’kendert gerebennel fésül’. Mikor abba a gerebenybe a kendört jó kifésüllik, ára monygyák hát, hogy gyárát. Mög’gya- rattyák. Vö. OrmSz. 196; SzegSz. I. 525; ZsNyj. 111

gyékol gyékul, gyékull (gyékúsz, -ó, gyékújjon) i. ’gyilkol, vmilyen állat verekedés közben a másikat marja, dögö- nyözi, fejével, szarvával lökdösi’. Idegön jószágot nem lőhet összezárni, mer agyorra gyékújják egymást.

gyentet ~ (-ök, -ő, -öl, gyentecc, gyen- tessön) i. ’a sárban cammog, lábával dagasztja a sarat’. A pusztába üsztü tavaszig gyentetött az embörgyerökeja sárba.

gyepei gyöpüll (gyöpűnek, gyöpűj- jetök) i. ’baromfi apró füvet csipeget’. Kieresztötték a zsibákatgyöpűni. - Ha az a baromfi tudott gyöpűni, mingyá jobban is tojt.

109