Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

griffes nyári patkó grijfös nyári patkó (-jja) fn. a (fuvaros) ló patájára köves, dombos vidéken nyári időben vert patkó, melynek hátul önmagából lehajtott két sarka, elől egy griff-szege, oldalt pedig a patára felfelésimuló, három félholdalakú lemeze van’. L. patkó. Vö. SzegSz. I. 516. griffös patkó

gróf ~ fn. ’a bárónál magasabb, az őrgrófnál, a hercegnél alacsonyabb rangú főnemes,pusztabéli megszólítása: méltóságos úr’. Amikor lékerűtem Homokszengyör-re, még lé is kezét velem a gróf... - A grófot nem érdökűte ám, hogy mi van a pusztába, ászt intészte a gazdatiszt. Vö. ErtSz. II. 1058 grófné ~ fn. ’a gróf felesége, megszólítása: méltóságos asszony’. Edösapám ügyé Toponárba prádéskocsizs vót. Ha ja grófnét vagy a lányád vitte valahá, akkora kalaptyán a zsinóros szallagot le köllötött engenni, hogy útközbe loboggyon. Vö. ÉrtSz. II. 1058 gubanc gabanc fn. 1. ’csomókban lévő, fésületelen haj’. Möktépöm még a gabancodat, né féjj! - Mi rosseb- nek a fejedön ez a nagy gabanc? Neköm lényirezsd! 2. ’leány’ peior. durva Mögáj büdözs gabanc! Kapsz estére apáttu [ti. verést]/Vö. OrmSz. 192; ZsNyj. 134

gubancos gabancos mn. 1. ’a piszoktól összecsomósodott szőrű, kócos’. Gabancos kutya. 2. ’dauerolt, fésületlen hajú, kócoshaju’. rossz. A rosseb ögye mög a bótosné gabancos fejit. Lám becsapott-é. L. bócértos, labancos. Vö. OrmSz. 192; SzegSz. I. 517

gubita ~ (’-jja) fn. ’a tölgyfa ágán a gubacsdarázs szúrása következtében keletkező buzogány szerű kinövés, tölgy- fagubacs (nem zsírosgubacs)’. Szöggyüng gubitát! Jáccunk kanászost [ti. olyan gyermekjátékot, melyben a disznókat a tölgy- fagubacs helyettesíti]/

guborcol gubércul, gubércull, gubor- cul, guborcull (gubércúsz, gubercúsz, -ó, gubér-cújjon, guborcújjon) 1. i. ’guggol’, fin. Oda-guborcút a kerittés mellé [természetes dolgát végezni]. 2. ’kuporogva, álmosan, kedvetlenül, fázósan üldögél vhol, gunnyaszt’. Od gubércútam a pádon egész éjjé a váróterömbe. - Ebbe hidegbe csag guborcull a jószág a legellőbe. L. guborog, guggol

gudváncos gudváncás mn. ’csene- vész, satnya’. Vacak, gudváncás ómájér kért néty forintot? - Ki sé merőm ereszteni ezöket a gudváncás malacokat, nemhogy elanni.Vö. OrmSz. 192

guggol gugyul, gugyull (gugyúsz, -ó, gugyújjon) i. ’térdét teljesen behajlítva, alsó testével majdnem a sarkát érintve alsó lábszárán v. sarkán ül’. L. guborcol, kuporog. Vö. OrmSz. 192; SzegSz. I. 517 guggolós bab guggózsborsó (-jja) fn. ’bokorbab’. L. seggenülő bab

gulya gúla (’-jja) fn. ’az uradalmi szarvasmarhákból, főképpen szilajmarhákból álló nyáj’. Nr. [Egy-egy gúla mindig homogén jellegű: vagy növendék állatokból, vagy csak tehenekből, vagy csak tinókból tevődött össze.] Hallitok? A gúla kolompull? - A gúlát ráteréte Pista bácsi a rétre. Vö. OrmSz. 193; SzegSz. I. 518 gulyaakol gulaakó (-jja) fn. ’egy helyiségből álló, nagyméretű istálló, ahova rossz idő esetén a szarvasmarhákat beterelik, de nem kötik meg őket’. L. akol. Vö. OrmSz. 193

gulyajárás gulajárás (-sa) fn. ’a gulya által rendszeresen járt út, v. dülőrész’. Vö. OrmSz. 193

gulyakút gulakut (-tya) fn. ’a szarvasmarhanyáj által használt gémeskút a legelőn’. Lejártunk a gulakutra itatni.