Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
F [kékfestő] üngöd vöt rá. A fődönárullóktu vöttünk hun Szigedbe [Szigetváron], hun Kapozsba [Kaposváron]. - Fődönárulló asszonyoktu vöttem a dukhajmát Mozsgón. földtyúkól főt'tikó, főt’tikól (-gya) fn. téglákból, gerendákból épített, félig földbevájt és földdel fedett baromiról’. Vót nekijje eh hibás [nyomorék] lakó- pajtásnéjja, az ura csinyát éffőt’tikólat igy vasárnap. - Afőt’tikól télöm meleg’gyeb izs vót, mind a dészkábu. Csak abba a férők [róka, görény stb.] könnyebben beásott. L. deszkatyúkól fölébe fölibe hsz. Vki v. vmi fölé’. Ne raktyfölibe má semmit! fötör ~ (-gyön) i. ’kapirgál’. Fötörnek a kerbe a tikok. Ne engedd! Mint kifötrik a salátámat! Vö. OrmSz. 173 főintéző ~ {fje) fn. ’a központi uradalomban dolgozó, felsőfokú mezőgazda- sági végzettséggel rendelkező gazdatiszt, aki több uradalmi intézőnek a szakmai munkáját ellenőrzi és koordinálja’. L. tiszttartó fősikál fősikáll {fősikász, fősikájja- nak) i. ’földes padozatú lakást híg agyaghabarccsal bemázol’. Az hozzátartózott a röndhöl. Mindön hétön fő köllötött sikáni a szobát is, konyhát is. Addik ha tél vót, a gyerökök fönn űtek az ágyon. - Ha akarta, hogy a csizma vagy bakkancs né törgye annyiránfő a fődet, vót aki lótrágyát kevert a sárba, esetlegpolvát, avvá sikátfő. főttétel ~ főttété {-gye, -gyük) fn. ’főzve, sütve fogyasztott ételféleség’. Siess lányom haza, hogy lögyön apádnakfőttétel estére! - Vasárnap, vagy valamiden innep ha vót, főttété nékün nem vót a család. fővalósi ~ mn. ’a Zselictől északabbra lakó paraszt’, rég. Mögismerni a fővalósiakat a csúcsos kontyukru, mög a naty pajkosságru [gazdag öltözködésről].- Fővalósi Téra. - Azér monta a fővalósi asszon: Né segéjje mög az isten...! főzőkanál főzőkalány {-nya) fn. ’cigányok által készített, főzéshez használt fakanál’. Vö. OrmSz. 174 főzsákol főzsákull {főzsákújjon, fő- zsákújjanak) i. ’szemesterménnyel, liszttel stb. teli zsákot valahova (pl.kocsira, szekérre) vállán hordva felrak’. Méretéskor a bérös mingyá főzsákúta a gabonát a szekérre. Mikor möktét a szekér, irány a malomba. franciás francijás mn. ’futás közben egyik lábát a másikkal megsértő (ló)’. ... akkor a vásárba mögnézni, ném-éfrancijás a ló. Egyik lába futás közbe ki né vergyeja másikat. frász ~ fn. ’vmilyen betegséggel járó görcsös állapot, nyavalyatörés, rángógörcs’. Nr. Ha a könyérsütő asszon az égő pemetet a lábává tiporta el, vagy a szemvinyót [szénvonót], annak a gyeröke úgy éfeketödött. Frászos lőtt. - Frász ha fokta a gyerököt, piros szallagot kötöttek a bilijjére [nemi szervére]. - Ha talán gyerökfélét mökfogott a frász, karácsonyi abrosszá letakarták [ti. azzal az asztalterítővel, amely karácsonykor az asztalon volt, s rajta különböző mágikus tárgyak voltak elhelyezve]. Vö. SzegSz. I. 478 frissborjas frizsborgyas mn. ’nemrég ellett tehén’. Nincs tejünk, nem tudunk anni szomszédasszon. Frizsborgyas a tehenünk. fujáték ~ fn. ’hófúvás, a szél által ösz- szehordott hótorlasz’. Azé az isten sasé segéde mög. Éküdöt Törgyégbe dérékig érő fujátégba. Vö. ZsNyj. 106. fuát furkósbot furkózsbot fn.’100-120 cm hosszú bot, melynek a vastagabbik felén a gyökérnyakból kifaragott bunkó van’. Nr. [Rendszerint gyertyánfából, somfából készül, a kanásznak az ostor mellett 100
