Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

A Róma villái háborús évek nagyon eseménytelenek voltak és fő gondunk az élelmiszerek beszerzése és főleg az állatok ellátása volt. A ház körüli munkákat főleg a várostól kapott hadifoglyok látták el, akik szívesen voltak ott, mert a házbeliek jól bántak velük. A jelentős baromfiudvar és a disznóölések megkíméltek bennünket a koplalástól és Józsi bácsinak is kiadós csomagokat küldözgettünk. A háztartási dolgok titkait ekkor tanultam meg, mert minden ház körüli munkát ketten Lazarine nénivel végeztünk el. Ebben az időben személyzet tartásáról nem lehetett szó. Nagy hálával gondolok vissza ma is Lazarine néni tanításaira. Ezek a tapasztalatok a mai nehéz helyzetünkben nélkülözhetetlenné váltak. Időközben, a húszas években, egy állandó taggal szaporodott a család. Édesanyjuk halála után Pubi öccse, Róbert, akit mi csak Ocskösnek neveztünk, szintén a Róma villába került és megosztotta bátyjával a konyhaépületben lévő vendégszobát. Kaposvárott végezte a gimnáziumot és később a budapesti orvosi fakultásra került. Amíg a gimnáziumot közepes eredménnyel végezte el, az orvosi egyetemen nagyobb ambícióval tanult, és itt már kiváló eredményeket ért el. Ma köztiszteletben álló keresett nagy tehetségű orvos. Jelenleg egyetemi magántanár és kórházi főorvos. A férjhezmenetelemmel kapcsolatban Józsi bácsi gondos szeretete erősen megnyilvánult. Nagyon féltett attól, hogy rossz férjet választok magamnak, mert aggályosnak tartotta azt, hogy a vőlegényjelölt az első világháborúban szerzett gyomorbaja a leendő feleségének sok gondot fog okozni. Lazarine néni e véleményt nem osztotta, és elejétől fogva későbbi férjem pártján volt. Ebben az időben a levélváltás e témáról gyakorivá vált, és néha vitatkozás jellegét is öltötte. Végeredményben minél jobban ismerte meg leendő Л művész Lazarine-nal a rózsák között @®J 90 Ф®