Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

Ebben az időben már nem jártunk a Japán kávéházba. Valami művészi kérdésben - nem tudom pontosan, a „Nyolcak" körül vagy a „Kut" alakulása körül - nézeteltérés keletkezett Józsi bácsi és Szinyei Merse Pál között. Emiatt Józsi bácsi átment az „Abbázia" kávéházba, ahol ezentúl a ,Világ" napilapnak asztalánál ültünk esténként. Én ugyan már ismét iskolás leány voltam, de ezentúl is részt vettem szombat és vasárnaponként az esti kirándulásokban. Ennél az asztalnál jöttek össze azok a fiatal művészek, akik őt különösen becsülték és szerették. így odajárt Pór Bertalan, Medgyessy Ferenc, Csáktornyai Zoltán, egy ma már alig emlegetett fiatal keramikus, Gara Arnold. Relie Pál, Szép Ernő, Miklós Jenő képviselték legtöbbször a ,Világ"-ot. Ott láthattuk még Tihanyi Lajos, Márffy Ödönt és Czigány Dezsőt. A kiállítás bezárása után, az anyag egy része Bölöni György és Fehér Dezső kérésére Nagyváradra került kiállításra, melynek keretében az volt a kívánságuk, hogy naplómnak egy részletét olvassam fel. Józsi bácsi ennek a kívánságnak örömmel tett eleget. Én, félénk természetemből kifolyólag cseppet sem örültem a felolvasásnak, de valahogy átestem rajta. Sajnos, az ottani napilapok megemlékeztek rólam is és így Budapestre is eljutott a híre szereplésemnek. Szigorú igazgatónőm nemcsak engem fenyegetett meg az iskolából való kizárással, hogy engedély nélkül nyilvánosság előtt felolvasást tartottam, de Józsi bácsit is alaposan megrótta, annak ellenére, hogy az évek folyamán jó, szinte baráti viszonyba került vele. Ennek a kirándulásnak emlékezetes eseménye volt, hogy a kiállítás megnyitásának estéjére átmentünk Csúcsára, ahol Ady Endre és Csinszka vártak bennünket vacsorára és éjjeli szállásra. A vacsora nagyon kedélyesen kezdődött - a két jó barátnak sok mondanivalója volt egymás számára. A vacsora alatt észrevettük, hogy Csinszka a borosüveget állandóan az asztal alá csúsztatja minden egyes öntés után. Ez az óvatosság azonban nem bizonyult elégségesnek és bizony a vacsora vége felé Bandi bácsi már alaposan elázott - annyira, hogy hamarosan le kellett őt fektetni. Szegény Csinszka aki szerintem drágán fizette meg a hírnevet - felhívatta a kertészt és ketten támogatták át a kertészlakba Adyt. Szobájukat ugyanis nekünk engedték át éjszakára. Milyen szomorú, lehangoló volt ez a záróakkord! Később, mikor Adyék felköltöztek Pestre, sokszor volt hasonló jelenetben részünk, amikor a Hungária étteremben együtt vacsoráztunk - csak akkor a kertész szerepét Ady fiatal titkára vette át, aki mindig kéznél volt, hogy Csinszkának segítségére legyen, amikor a konflison való hazamenetelre került a sor. «£ü 83 Ф^)