Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

Lyonba körülbelül 10 óra felé érkeztünk, elváltunk útitársainktól és a csendőrök kíséretében a vasutasok szállására mentünk. Amikor az ajtót kinyitottuk, nagy zajt hallottunk és mindjárt az ajtónál szuronyos katonákat láttunk. A szoba végén, nagy csodálkozásunkra, német hadifoglyokat vettünk észre. Öten voltak. A fal mellett deszkákon feküdtek, mélán néztek felénk. Azután mi is elnyújtózkodtunk, soha életünkben nem volt ilyen rossz éjjelünk. Folyton rémképeket láttunk. A deszkaágyunk kemény volt, a vasúti emberek lármáztak, a katonák szintén. Csak mi, foglyok maradtunk csendben. Amikor a katonák észrevették, hogy milyen szerencsétleneknek érezzük magunkat, hozzánk közeledtek és érdeklődtek irántunk. Kérdezték, honnan jövünk és hová visznek bennünket. Mikor megmondtuk, hogy Le Puyba, akkor azt mondták, hogy alighanem a chartreuse-i kolostorba, ahol már vannak hozzánk hasonló odainternált foglyok. Megmondták azt is, hogy, ha tényleg odakerülünk, elég jó helyen leszünk. Azt is mondták, hogy nagyon szép a kert, az udvar és gyönyörű maga a város és a vidéke. Az egész éjjelen át nem aludtunk. Folyton beszélgettünk, míg a katonák, akik szokás szerint nagyon jókedvűek voltak, folyton énekeltek, fütyültek és tréfálkoztak egymással. Reggel felé nagy sarkantyúcsörömpölés, zakatolás közepette elvitték a német foglyokat. Közeledett a mi továbbutazásunk órája is. Öt óra után, reggel, kezdtünk mi is nyújtózkodni és a vízcsapokhoz mentünk egy kicsit felfrissülni, úgy, mint a katonák szokták. Még az illemhelyre is szuronyos őr kísért bennünket! Hat óra felé az egyik csendőr megkérdezett bennünket - külön, nem akarunk-e kávét inni? (Mindenki saját pénzén természetesen.) Azután kívánságunkra lement a buffet-be, ahol megrendelte. Felhozták a kávét, megittuk. Siettünk a cókmókunkat összeszedni. Kezet szorítottunk azokkal a katonákkal, akik velünk oly kedvesek voltak, szépen bántak és a vonathoz mentünk. Természetesen szuronyos katonák kíséretében. Saint-Étienne-ben már nem vártak reánk ilyen kellemes emberek. Oda másnap tizenegy felé érkeztünk meg, ahol két új csendőr lesett reánk. Az egyik elég tisztességesen viselkedett velünk, de a másik nagyon éreztette velünk hatalmát, nagyon durván és csúnyán beszélt rólunk. (§*Ь 71 Ф®