Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

Naphosszat sétáltunk a szép fekvésű régi városban és környékén - a Saone partján és a bulvárokon, ahol valamikor, nem is olyan régen, a híres Lamartine is sétálgatott. A megyeházán a rendőrbiztos az általuk adott augusztus 13-ai dátummal ellátott „Passe Partout" visszavette, elkobozta és Józsi bácsitól még két másik, reá nézve szintén fontos iratot is. Nehogy a határon esetleg érvényesíthesse és megszökjön. Maconban szerény, igénytelen, bár elég barátságos szállodában laktunk, a Hotel de Geneve-ben, a vasútállomás mellett, ahol nap-nap után vártuk a szabadulást. Hat-hét franc-ért reggeliztünk és ebédeltünk, a vacsoránkat (hideg disznóság, olcsó osztriga-sajt, gyümölcs és kitűnő fehér burgundi bor), a szobánkban költöttük el. Este, míg Józsi bácsi rajzolgatott, felolvastam azokat a könyveket, melyeket a szálloda tulajdonosnője - egy igen szíves, kedves müncheni hölgy - kölcsönzött nekünk. A házaspár két kisleányáról Józsi bácsi egy dupla arcképet festett, amely képért 400 frankot fizetett a szállodatulajdonos. Szobánk ablakából sok képet és rajzot készített Józsi bácsi. Itt készült el a „Mennek a frontra" című olajfestmény, egy-két szép olaj virágcsendélet, melyeket magam is lefestettem és sok rajz, amelyek katonákat, sebesülteket ábrázolnak. Életemben ennyi katonát együtt még nem is láttam. Minden héten kétszerháromszor is volt indulás a harctérre. Az ablakunkból nézhettük őket, amikor dob és kürtszóval a vonathoz meneteltek. Lelkesedéssel, harcias jókedvvel indultak a szegény fiúk, elöl muzsika, azután jöttek a katonák felvirágozva. Sokan a puskájukon óriási virágcsokrot vittek, ezeket szeretteiktől kapták. Az útszélen álltak a rokonok, ismerősök és gyakran láttuk, hogy egy-egy katona kiszaladt a sorból, talán hogy utoljára búcsúzzék övéitől. Lehetetlen leírni, milyen meghatóak, egyúttal félelmetesek voltak ezek a jelenetek. Vagy két és fél hónapig tartottak a harcra indulások. Az újoncokat már szeptemberre behívták, az ügyesebbjét két hónapra rá, már a harctér közelébe küldték, hogy a puskapor szagát és az ágyú dörgését megszokják. 67 Ф%