Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

Vasárnap még elmentünk sétálni a falu határán lévő szép fenyőerdőbe. Nem voltunk jó hangulatban, nem voltunk vidámak, mert a nép már nagyon izgatott volt. Hétfőn reggel mozgósítottak. Párizsi nagybátyámnak is el kellett mennie fi­ával, akinek már másnap jelentkeznie kellett. Mindenki bánkódott a házban, amely üresnek látszott. Bátyám nem uta­zott el aznap, de augusztus 3-án lement az állomásra, hogy megtudja, felesége a gyerekekkel vele utazhatik-e, mert híre kelt, hogy a mozgósítás alatt az asz­szonyok nem utazhatnak. Józsi bácsi, Apám, Jean-Marie is lementek vele. Egyszerre észrevették, hallot­ták, hogy az emberek összesúgnak előbb halkan, azután mind erősebben, majd elkezdtek kiabálni: „A bas l'autrichien!" Azután később, hogy a nép már a vere­kedésre is elszánta magát: „Il faut couper en quatre. Chacun son morceau." (Négy darabra kell vágni, mindenkinek legyen egy darab belőle). És Józsi bácsit körülfogták. Szegény, nem tudott mit csinálni ezekkel a dühös emberekkel, akik­nek eltökélt szándéka volt, hogy őt megöljék, darabokra vagdalják. Apám, bátyá­im és néhány okosabb ember csitítani akarta őket, de nem értek célt, nem tehet­tek ellenük semmit. Végre is az egész község ellen nem léphet fel néhány ember. Szerencsére, lakóházunk nem volt messze az állomástól. Siettek hazamene­külni. Mikor az ajtó közelébe értek, Lazarine néni is meghallotta a lármát, ki­jött és tudni akarta, mit jelent e nagy zaj?! Majdnem elesett ámulatában, mikor látta, hogy Józsi bácsit körülfogja a sok kiabáló ember. Mielőtt az ajtóhoz juthatott volna, Józsi bácsi egy rúgást kapott és néhány ökölütést előlegül, Ducharme nevezetű gonosz embertől, aid a falu mészárosa volt. De a lába ennek az embernek rövidnek bizonyult és így nem volt túl erős a rúgása sem. A nép azt hitte, nem vagyunk rendben a papírjainkkal, főleg azt hitték, hogy Józsi bácsi kémkedni jött. Pont ebbe az isten háta mögötti kis faluba! Szaladgáltak, mint az őrültek a rendőrségre, és azt akarták, hogy Józsi bácsit zárják be. De már pár nappal előbb mi is ott voltunk a rendőrségen, ahol meg­mutattuk mindazokat az okmányokat, amelyek nálunk voltak és amelyek Jó­zsi bácsit igazolták - és a rendőrség emberei rendben valónak találták azokat. Marie Perraudin, unokanővérem sem késett, amikor látta a kellemetlen hely­zetet, ő is a rendőrökért sietett, akik jöttek is azonnal és rendet csináltak. $@J 63 Ф^>

Next

/
Oldalképek
Tartalom