Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

sehogy sem tudta elfogadni. Ez a dupla arckép, amelyen a művész Saskiával mulat. Erősen elrajzoltnak találta. Velasquez-nél a színek pompájáról beszélt és itt is nem a közismert nagy tablók, inkább kisebb intimebb képei előtt gyönyörködött. Természetesen a régi olasz és flamand mesterekről is sok érdekes megjegyzése volt - viszont Leonardo da Vinci Mona Lisájánál - amely rövidre rá, hosszabb időre eltűnt - nem sokáig időztünk. Valószínűleg mert ő már számtalanszor látta és tanulmányozhatta párizsi éveiben. Nekem csalódást okozott a kép kis mérete. Rippl-Rónai József: Fenella gitározik Régen volt mindez és már pontosan nem tudok mindenre visszaemlékezni. Jártunk több ízben a Guimet Múzeumban, Józsi bácsi nem tudott betelni az ott látható japán, kínai, indiai remekművek nézésével. A Cluny és Carnavalet múzeumokban is jártunk. Nekem nagy örömet és élvezetet jelentettek azután a négyesben tett kirándulások, ahová Claudine néni mindig elkísért bennünket. így együtt jártunk Versailles-ban, a Trianonokban, Fontainebleau-ban és Malmaison-ban, ahol sok szép dolgot láttunk. Az első nagy művész és jó barát, akivel az első napok egyikén találkoztunk, Maillol szobrász volt, aki Marly-ból jött be és vele jött Gaspard Maillol is, aki unokaöccse volt Maillolnak. Gaspard egy ideig tanítványa is volt Józsi bácsinak párizsi évei alatt. A régi barátok találkozása a meghatódásig szívélyes volt. Ekkor együtt ebédeltünk és sokáig együtt ültünk a „Closerie des Lilas"-nak nevezett helyiségben, amely közel volt szállásunkhoz. Párizsi tartózkodásunk alatt mi is kirándultunk Marly-le Roiba, ahol egész napot töltöttünk. Maillolnak akkor már jól ment sora. Emlékszem, ahogy műtermének kertjébe léptünk, sok életnagyságú női és férfi akt volt elszórva - amelyekről azt az információt adta Maillol, hogy német mecénása, Kessler gróf részére készültek. Józsi bácsinak e szobrok nagyon tetszettek, sokáig gyönyörködött bennük. 57