Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008
a világért sem most! Azt hiszem mégis legjobb a róma-villában és körülte, lehetetlen, hogy a tiszta levegő, tisztaság ne gátolja meg a kitörésben." A közeli rokonok társaságát élvező művész alkotókedve nőttön-nőtt a nagy család új tagjaival. Rippl-Rónai képek alapján ismerősek mind azon a kedélyes, családias körítésben, ahogy Rippl-Rónai József ábrázolta őket. Elgondolkodtató dolog összevetni e könyvecskében található régi fényképeket és a lényegre szorítkozó művészi látást, amely a Róma-Villában született Rippl-Rónai-művekben vált kulturális örökségünkké. Csodálattal adózunk Rippl-Rónai stílusának felfokozó ereje láttán. Tudjuk a Mesterről, hogy bárhol tartózkodott, bárhova utazott, ismerősök közt és ismerkedés közben folyton rajzolt, festett, alkotott a krónikás igazmondásával és szorgalmával. Az alábbi emlékiratban megfordul a megszokott nézőpont. Azt, amit eddig a művész látásával ismertünk, megnézzük másként. Megtudhatjuk, hogy a magyar festészet egyik legnagyobb alakját miként látta Paris Anella, aki 1910-től 1927-ig, a művész haláláig élt közelében. Megfigyelése, emlékezése, közvetlenül szerzett információi és pontos leírása forrásértékű életrajzi vonatkozásokat tartalmaz. Az írásban elfogult érzelmek alig fordulnak elő. Zorka iránti ellenszenvét nem palástolja. Olyan szándék vezérli Anellát, hogy tisztázza a szárnyra kapott, hamis mendemondákat. A krónikás tehetségével tárgyalja, hogyan élték meg a családi élet fő eseményeit. Azzal, hogy a művész hétköznapi életébe nyújt betekintést, sokat segít az életrajzíróknak. Az életmód, az életkörülmények leírása a kutatásnak is hasznos. Behatárolhatók az egyes műalkotások megszületési dátumai. Az események elbeszélése korrekt és élvezetes. Családi titkokról kerül le a fátyol, de jó ízléssel mentes a tapintatlanságtól. A művész iránti tisztelet minden helyzetben csorbítatlan marad. Anella tizenöt évesen már teljesített krónikás feladatot. Megírta Rippl-Rónai franciaországi internálásának történetét. Az volt leközölve egy katalógusban, amely a művész háborús festményeinek és rajzainak Ernst Múzeumban rendezett kiállítását kísérte. Később, 1961-ben, Rippl-Rónai centenáriumán „Rippl-Rónai utolsó évei" címmel írt emlékezést a Művészet folyóirat számára. Akkor, miután tapasztalta, hogy nevelőapjáról több téves és pontatlan adat kering a köztudatban, arra az elhatározásra szánta el magát, hogy egy megírandó könyvben életrajzi helyesbítéseket tesz. 1962-ben látott munkához. A Róma-Villába érkezéstől Rippl-Rónai haláláig fogta át a közlendőit oly módon, hogy a korábban már megjelent két írását, apró kiegészítésekkel beiktatta az emlékirat időrendi menetrendjébe. Tapasztalható, hogy a két beillesztés élményekben gazdagabb. Könyvünk Rippl-Rónai József családi életéről, családi titkairól, alkotói körülményeiről szól, miként maguk a Rippl-Rónai-festmények. Hiszen művészünk az emberi közvetlenséget, a bensőséges viszonyokat, az otthont, 0^J 10 Ф®
