Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Kiss Viktória: ZAMÁRDI-KÚTVÖLGYI-DŰLŐ

ZAMÁRDI-KÚTVÖLGYI-DŰLŐ KISS VIKTÓRIA A lelőhely neve: Zamárdi-Kútvölgyi-dűlő (M7/S-1) A feltart terület nagysága: 32 300 m

2 A feltárás ideje: 2002 Az előkerült objektumok száma: 386 A lelőhelyen megtalált korok: középső és késő rézkor (Balaton-Lasinja-kultúra, bolerázi csoport), kora bronzkor (Somogyvár-Vinkovci-kultúra), késő vaskor (La Tène D), népvándorláskor (5-6. század) Ásatásvezető: Kiss Viktória-Polgár Péter Közlemények a lelőhelyről: Honti et al. 2004 A tervezett M7-es autópálya új nyomvonala Zamárditól délkeletre csatlakozik a jelenleg is használt útpályához - itt egy nagy kiterjedésű autópályacsomópont (a szükséges lehajtó- és felhajtóágakkal) épül majd a közeljövőben. Az öt hónapig tartó régészeti leletmentés során több mint három hektárnyi területen a rézkor két időszakának települése, egy kora bronzkori falurészlet, egy késő kelta település, a népvándorlás korába sorolható házak, gödrök és ugyanezen időszak néhány sírja került napvilágra. A ma Kútvölgyi-dűlőnek nevezett, enyhén lejtős terület a Zamárdi és Siófok között található É-D-i irányú völgy peremén fekszik. E völgyet (a Balaton déli partja és a Kapós folyó között húzódó, É-D-i irányú völgyekhez hasonlóan) még a jégkorszak idején jelentős vízhozamú folyók vájták ki. A völgy később az Endrédi-patak medrévé alakult, és körülötte mocsaras-lápos terület, a Tóközi-berek jött létre. A vizenyős, mocsaras térség nagysága az idők folyamán változott, néha nagyobb, néha kisebb kiterjedésű volt: a lelőhelyen végzett geológiai fúrások elemzési eredményei szerint időnként a völgyben futó Endrédi-patak medrét is birtokba vette (ld. még a környezettörténeti tanulmányt, 249. oldal). A patak és a környező lápos terület növény- és állatvilága kiváló élőkörülményeket biztosított a vízpart felé lejtő domboldalon megtelepedő emberek számára, hiszen a földművelés és állattenyésztés révén megtermelt élelem mellett kiegészítő táplálékra is könnyen lelhettek.