Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS RÉGÉSZET - Köhler Kitti–Mende Balázs Gusztáv: NÉPVÁNDORLÁS KORI EMBERTANI LELETEK AZ M7-ES AUTÓPÁLYA NYOMVONALÁN FELTÁRT LELŐHELYEK ANYAGÁBÓL
NÉPVÁNDORLÁS KORI EMBERTANI LELETEK AZ M7-ES AUTÓPÁLYA NYOMVONALÁN FELTÁRT LELŐHELYEK ANYAGÁBÓL KÖHLER KITTI-MENDE BALÁZS GUSZTÁV A Dél-Dunántúl népességének embertani arculatát a 4. századtól a romanizált és autochton népesség mellett a keleti germán népelemek alakították. A régészeti leletanyag szerint egyértelműen etnikumhoz köthető, nagyobb sírszámú temető kevés van, az egyes sírleletek nem teszik lehetővé a reprezentatív vizsgálatot. Kevés, taxonómiai szempontból is vizsgálható embertani anyag áll a rendelkezésünkre, a meglévő adatokból heterogén összetételű embertani kép rajzolódik ki. Etnikai és kronológiai meghatározás szempontjából azonban van egy olyan jellegzetesség, amely az 5-7. századi népességeket jól karakterizálja: a koponya mesterséges torzítása. A mesterséges koponyatorzítás Kárpát-medencében való elterjedését a hunok expanziójával, valamint ebből adódóan a steppei - valószínűleg alán divatnak a keleti germán környezetben való megjelenésével magyarázhatjuk. E népességek Kárpát-medencén belüli letelepedési területe nagyban meghatározza a torzított koponyájú leletek nagyságrendjét, ezért a gótok, az alánok, a gepidák és más germán népességek körében is elterjedt szokás leginkább a Dunántúl sírleleteiben mutatható ki nagyobb arányban (Mözs-Icsei-dülő, Keszthely-Fenékpuszta, Tamási-Adorjánpuszta, Hács-Béndekpuszta). A feltehetően közép-ázsiai, iráni eredetű koponyatorzítás először vélhetően arisztokratikus vonásként egy adott társadalmi réteg privilegizált divatjaként jelentkezett, majd popularizálódott és az iráni népekkel kapcsolatba került steppei népek között is elterjedt. A hunok koponyatorzítási szokásairól, a hamvasztásos temetkezési rítus miatt csak a történeti forrásokból vannak információink, még a hunokkal kapcsolatba került germán népek régészeti leletei is tanúskodnak e szokás interetnikus voltáról. Az új Somogy megyei feltárások közül ezt az időszakot reprezentálják Ordacsehi-Kis-töltés, Ordacsehi-Csereföld, Balatonszemes-Szemesi-berek lelőhelyek korai népvándorlás kori sírjai. A gótok és a szvébek által uralt dél-dunántúli területek a 6. század első harmadától langobard uralom alá kerülnek. Az új népességet - amely magába olvasztotta a helyben maradt korábbi germán népelemeket is - embertani-
