Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Belényesy Károly: KÖRMENETI KERESZT TÖREDÉKE A BALATONSZÁRSZÓI KÖZÉPKORI TEMPLOMBÓL

A Balatonszárszón előkerült korpusztöredék a késő Árpád-kor egyik legjellegzetesebb liturgikus tárgyi emléke, azonban nem helyi készítésű. A megfeszített Krisztus alakjának megformálása és a készítési technológia alapján a korábban közhelyszerűen csak limoges-iként említett, ún. déli ötvösművészethez köthető (82. kép). Limoges, a korábbi egyházi központ és kedvelt zarándokhely, a 12-13. század folyamán vált a Mediterráneum gazdag formavilágát és technológiai hagyományait magába olvasztó művészeti kör jelentős központjává. A 13. század második felében a város eredendően egyházi, majd mindinkább laikus műhelyeiben vésett, poncolt, ágyazott zománccal díszített, egyszerű kivitelű, stílusos és olcsó liturgikus egyházi felszerelések tömege készült. Az ereklyetartók, ostyatartó szelencék, gyertyatartók, tálak és főként a különböző körmeneti keresztek előkerült töredékei a megrendelések nagy számáról árulkodnak. A siker bizonyítékaként pedig nagy mennyiségű, ízléses zománcozott tárgy jelent meg a középkori Európába legtávolabbi területein is. A limoges-i műhelyek ízlésvilágának talán legszebb épen maradt emlékei azok a keresztek (pl. Bartholomáberg, Le Mans, Szarvas), amelyek alapján a balatonszárszói korpuszról és a körmeneti keresztről is fogalmat alkothatunk. Az általában mankós végű szárainak találkozásánál négyzetes vagy kerek kereszt magja fa, amelyet aranyozott, vésett, vert berakásokkal díszített lemezek borítanak. A megfeszített koronás Krisztus féldomborművű famagra applikált alakja enyhe S alakban ívelt, térdig érő ágyékkötője zománcozott, olykor berakásokkal is díszített, lábai támasztékon állnak. A kereszt szárvégeit szentek bábuszerű, a csípő felett elvágott, zománcozott alakjai díszítik. Krisztus feje felett zománcos táblában IHS monogram. A díszített aranyozott lemezekkel borított hátlapon a kereszt szárvégeit T alakú zománcozott lemezekben elhelyezett evangélista szimbólumok díszítik. A keresztszárak találkozásában az egyik kezével áldást osztó, a másik kezében könyvet tartó, felhőből kiemelkedő, áldó Krisztus, a Maiestat Domini alakja áll. A limoges-i keresztek késő Árpád-kori megjelenése azonban túlmutat a műhely jelentőségén. A nagy mennyiségű importtárgy megjelenése egyértelmű törést jelent a helyi bronzmúvességben. A váltás, bár a liturgikus felszerelések egy részének beáramlása korábban is megkezdődhetett, továbbra is a tatárjárással hozható közvetlen összefüggésbe. Az egyházakkal együtt elpusztult liturgikus felszerelések pótlására beáramló, viszonylag jó minőségű és olcsó importtárgyak hatása a késő Árpád-kori helyi bronzmúvességben is tetten érhető. Az eredeti tárgyak után néhány évtizeden belül megjelennek a limoges-i típusok - főként a korpuszok és a körmeneti keresztek - bronzból készült, zománcozás nélküli, sokszor erősen stilizált, egyszerű, helyi ízlésű másolatai (pl. Hódmezővásárhely, Nagykövesd, Szolnok, Tengelic, Zsámbék).