Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007
Belényesy Károly–Zatykó Csilla: A BALATON DÉLI PARTVIDÉKE AZ ÁLLAMALAPÍTÁSTÓL A KÉSŐ KÖZÉPKORIG • 10–14. SZÁZAD
A BALATON DÉLI PARTVIDÉKE AZ ÁLLAMALAPÍTASTÓL A KÉSŐ KÖZÉPKORIG 10-14. SZÁZAD BELÉNYESY KÁROLY-ZATYKÓ CSILLA A Dél-Balaton vidéke a keleti frank Pannónia elfoglalása (900) után Kál harka és fia, Bulcsú Zalát és Somogyot is magába foglaló szállásterületéhez tartozott. A 955-ös augsburgi csata után kivégzett Bulcsú területei a törzsfói hatalom új öröklési rendjének kárvallottja, Koppány vagy apja, Tar Szerénd birtokába kerültek. Ugyanakkor Bulcsú hatalomvesztett leszármazottai megmaradhattak szállásaik egy részén, így a Somogyban őshonosnak tartott Bő, valamint a Vér-Bulcsú, másnéven Lád nemzetség utódai a középkorban is megtalálhatók a területen. A megye Koppány uralmi területén jött létre, a Vajk (István) fóhatalma ellen folyó harcának a 997. évi veszprémi ütközettel záródó leverése után. Kialakulásával és korai történetével kapcsolatban feltételezésekre kell hagyatkoznunk. Somogy megye a Szent István ideje alatt szervezett vármegyékre vonatkozó 11. század eleji forrásokban nem szerepel. Az adatok hiánya magyarázható a pannonhalmi apátság átmeneti területi joghatóságával vagy a Veszprém megyével való közös igazgatással. Ugyanakkor felmerült annak a lehetősége is, hogy az önálló megye csak az István által a somogyi és zalai területekből szervezett Kolon vármegye 11. századi részekre oszlása során alakult ki Zala megyével és a köztük levő, erdős vidéken fekvő segesdi ispánsággal együtt. Első ismert ispánja, a Győr nemzetségből való Győr fia Ottó - aki a Kapós partján lévő Szent Jakab-hegyen nemzetségi monostor alapító oklevelében szerepel 1061-ben. 1002-ben Szent István a pannonhalmi apátságnak adományozta az atyja székéről őt elmozdítani akaró Somogy megye tizedeit (47. kép). Ezzel elhúzódó pereskedés vette kezdetét a Szent Márton-hegyi apátság és az egyházi ügyekben területileg illetékes és dézsmaszedési jogaikban korlátozott veszprémi, illetve zágrábi püspökségek között. Az Árpád-kor folyamán a megye, így a dél-balatoni területek nagy része is a királyi várszervezet részét képező várbirtokokhoz tartozott. Más települések a királynéi udvartartás ellátását szolgáló, bizonyos önállóságot élvező, de nem vármegye jellegű segesdi királynéi uradalom részét képezték. A somogyvári
