Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007
Szőke Béla Miklós: A BALATON DÉLI PARTVIDÉKE ÉS A DÉL-DUNÁNTÚL A NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN • 5-9. SZÁZAD
részben a 9. századra keltezhető településmaradványai: BalatonőszödTemetói-dűlőben egy egész falurész, amelyben kettes-hármas csoportokban álltak a földkunyhók, körülöttük szabadban álló sütő- és füstölőkemencékkel. A kunyhók nagy részében falba vájt, boltozatos kis üreg szolgált valamiféle fűtőalkalmasságként (aljuk enyhén átégett, bennük nagyobb mennyiségű kő és hamu volt), míg két sekélyebb s talán későbbi időszakból származó kunyhóhoz az egyik sarokba kőből rakott kis kemence tartozott (ld. még alább) (94. kép). Balatonszárszó-Kis-erdei-dűlőben ugyancsak egy kőkemencés földkunyhó, szabadban álló sütőkemence és karám nyomai, és - talán e kis tanya egykori lakói egyikének - egy nőnek a sírja, Balatonlelle-Felső-Gamászon szintén néhány kemence, verem, illetve karám alapárkai és feltehetően a kis telep lakóinak sírjai kerültek napvilágra. A 8. század végére, 9. század elejére, részben talán a Karoling Birodalommal vívott küzdelem (796-811) következményeként is, átrendeződtek a hangsúlyok az avar településterületen belül. A Balaton DNy-i térsége, a Kis-Balaton mellett az addig kevesebb figyelemre méltatott Kapos-völgye is felértékelődött, s Vörs mellett elsősorban itt, a Kaposvár melletti Kapospulán és Fészerlakpusztán, illetve Toponáron (= Kaposvár-Sántos 33. lh.) létesültek feltűnően gazdag temetők. A lovas harcosok sírjait az ún. nagyszentmiklósi kincs stílusában készült, aranyozott bronzveretes övek, lovaikat pedig a hasonló stílusú bronz, illetve polikróm fémberakásos, vasveretes szerszámok, míg a nők sírjait aranyozott bronz szőlőfürtös függők és bronz drótékszerek mellett nyugati típusú gyöngyökből fűzött nyakláncok, továbbá bronz karperecek, gyűrűk jellemezték. A 9. század első harmadának végére a Kárpátok és Alpok közrefogta térségnek az Ennstól a Dunáig terjedő, Oriens összefoglaló néven emlegetett fele mind szervesebb részévé vált a Karoling Birodalomnak. Ennek Pannónia inferior tartományában, a Zala alsó folyásvidékén, Zalavár-Várszigeten épít ki a 840-es évek elején egy grófi központot a Mojmir által Nyitráról elűzött és végül a frankoknál menedéket találó Priwina és fia, Chezil (Kocel), akik Német Lajos császár hűbéreseként és a salzburgi érsekség hű támaszaiként számos templomot építtetnek, kíséretük előkelői pedig virágzó kora feudális udvarházak sorát létesítik. Civitas Priwinae/Zalavár vonzáskörzetében, a Kis-Balaton partvidékén és szigetein a speciális szolgáltatásokat nyújtó szolgálónépek települései sorakoztak, a Keszthely-Fenékpuszta, Vörs és Balatonszentgyörgy-Vasútállomás lelőhelyeken pedig ezek temetőire bukkanunk. A 8. század vége felé megnövekvő népességre támaszkodva egy kisebb nemesi birtokközpont működhetett ebben az időben a Kapós völgyében is, miként ezt a Kaposvár határában feltárt temető is bizonyítja. A zalavári központtól kelet felé eddig ismert legtávolabbi Karoling-kori településrészt és hozzá tartozó néhány sírt Balatonőszöd-Temetói-dűlóben tártak fel. A négy sírban a korszakra jellemző drótékszerek, az ún. láncocskás csüngőjű ékszerek egy ritka változata feküdt, rezgőkarcos díszű, széles pajzsos fejű, ún. bluĉinai típusú lemezgyűrű, mozaikszemes gyöngy és kései típusú, többtagú rúd- és egyes gyöngyök társaságában (45. kép; ld. még 96-97. kép). A halottakkal étel-italt is temettek el, az egyik edényt sávokba rendezett, fésűs beszurkálások díszítették. Talán e kis közösség településmaradványa az a két sekélyen földbe mélyített, kőkemencés földkunyhó, ami ugyanitt került napvilágra. Mégis azt kell mondanunk, hogy a kaganátus összeomlása után a korábbi időszakhoz képest érezhetően lecsökkent a népesség száma, s a helyben maradtak is nyugatabbra települtek, feltehetően a biztosabb megélhetés reményével kecsegtető civitas Priwinae/Zalavár vonzáskörébe. A 9. század végén, a honfoglaló magyarok megjelenésével megakad az a fejlődés, amit Európa korai feudális rendszerének részévé válva Nyugat-, Délnyugat-Dunántúl népessége éppen csak megkezdett. Az udvarházak urai, a templomok papjai Nyugatra menekültek, és feltehetően jórészt velük tartott 44. kép Avar kori sírok ékszermellékletei Balatonszemes-Bagódombról
