Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

Németh Péter Gergely: A BALATON DÉLI PARTVIDÉKE ÉS A DÉL-DUNÁNTÚL A RÓMAI KORBAN • KR. U. 1–5. SZÁZAD

RÓMAI KOR 45 4. századi üvegedény volt, de antropológiai vizsgálata szerint (K. Zoffmann Zsuzsanna munkája) az 5. századi germán etnikummal mutat rokonságot. Az újabb kutatások Somogyváron egy fontos központot rajzolnak ki, és mint már utaltunk rá, a Somogy megyét átszelő utak kereszteződési pontját is ide tehetjük. Kevés lelet maradt meg a magyaregresi villából, említést érdemel egy szép kidolgozású ólomrelief. A somogyvári villa falait a feltárás után visszatemették; a Dél-Dunántúlon a zalalövői és a kővágószólósi, a Balaton északi partján a balácai helyreállított épületek segítenek bemutatni, hogy milyen lehetett az élet a provincia belsejében. A limeshez vezető utak és a hadtápellátmány biztosítására épült a ságvári erőd. A 254 x 298 méter alapterületű, 2,3 m vastag falú épületet 21 kerek torony védte. Északon és délen kettős tornyok védték a kapukat, itt a védőfal is vastagabb volt (3,5 m). Bár az erődre ráépült a mostani település, ami a védőfal csaknem teljes elpusztításával járt, a belső részen több gabonatároló épület mellett sikerült azonosítani a parancsnoki épületet, melyet mozaikokkal és falfestményekkel is díszítettek. A talán legismertebb dél-dunántúli erőd, a keszthelyi is jórészt elpusztult, míg a ma Dombóvárhoz tartozó heténypusztai a lakott területektől távol esik, és teljes feltárása számos új információt adhat a provincia belsejében lévő erődítésekről. Míg korábban több érmelelet látott napvilágot, addig az utóbbi években csak Somogyszobról került múzeumba néhány 3. századi érme, melyeket elmondás alapján edényben rejtettek el. Szintén érmelelethez tartozhatnak azok a 4. századi érmék, amelyek Kaposváron, a 61. úti feltárások 3. lelőhelyéről származnak. Nagyberki-Szalacskáról, ahonnan már több érme- és kincslelet ismeretes, 1984-ben az első, hiteles ásatásból származó kincsleletet sikerült megtalálni. A 3. századra keltezhető leletegyüttesben hosszú használatról árulkodó bronzedények, bronz tintatartó mellett vaseszközök is voltak. Bár Pannónia belsejét több barbár betörés pusztította, az egyre gyarapodó 5. századi leletek arról tanúskodnak, hogy a késő római lakosság egy része a provincia feladása után is háborítatlanul tovább élt.