Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

Németh Péter Gergely: A BALATON DÉLI PARTVIDÉKE ÉS A DÉL-DUNÁNTÚL A RÓMAI KORBAN • KR. U. 1–5. SZÁZAD

gazdag leletanyag került elő: a nagyszámú terra sigillata-töredék (köztük több mesterjegyes is) mellett füstölő- és dörzstálak, festett edények, korsók és fedők egészítik ki az edénykészletet (37. kép; Id. még 114., 207. kép). A mindennapok tárgyait hálónehezékek, vaseszközök, esztergált csont hajtűk, fibulák és üvegtöredékek képviselték. Számos római (szintén a 2-3. századba sorolható) telepet sikerült megmenteni a Kaposvárt elkerülő 61. úti megelőző feltárások során. A 3. számú lelőhelyen közel 600 objektumos, gazdag leletanyaggal rendelkező település nyomai maradtak meg. Kút kivételével minden települési objektum előfordult a lelőhelyen. A legnagyobb római falu szintén az M7-es feltárások során került elő. A balatonlelle-kenderföldi település méretére jellemző, hogy tíz kút tartozott hozzá. Ezen a lelőhelyen késő római kori telepjelenség is előfordul, igaz, objektum nélkül. Feltehetően fémmegmunkáló műhely elegyengetett maradványait sikerült feltárni. A Kis-Balaton térségében (a 2-3. századi telepek mellett), Vörs-Battyánidisznólegelő és -Kerékerdő lelőhelyeken késő római objektumok is voltak. A házak formája ekkor már változatosabb, gyakoribb a négyzetes háztípus, négy vagy hat gerenda tartja a tetőt. Említésre méltó, hogy mindkét lelőhelyen feltártak egy-egy házat, melyekhez két-két kemence tartozott. A leletanyag kevesebb, mint a kora római időszakban, sok gödör szinte kizárólag római épülettörmeléket tartalmazott. Felhasználásukról a vörs-kerékerdei kenyérsütő kemencék tanúskodnak, ugyanis a kemencék tüzelőterét tégladarabokkal rakták ki. Míg az M7-es ásatásokon nem került elő római kori temetkezés, addig az egyik vörsi lelőhelyről egy kisebb temető is ismert. Szintén a késő római időszakban létesült a ságvári telep. A Jaba-patak partján megtalált település lakói talán a birodalomba betelepített karpok voltak. A késő római időbe tartozó csontfaragó műhelyt sikerült feltárni Ordacsehi határában. A műhely hat cölöplyukas építmény volt, sok megmunkált agancsdarab származik belőle, érdekes módon még a cölöplyukak betöltéséből is. A műhely mellett ház és kenyérsütő kemence, valamint néhány tárológödör került elő. Ezekben az objektumokban félkész csontdarabok mellett több csontfésű is volt. A telepen nemcsak csontfaragással foglalkoztak, erről tanúskodik a házban megtalált nagyszámú hálónehezék. Szőlósgyörökön a bennszülött település mellett egy rendkívül gazdag sír is előkerült. A lelet, mely egész Pannoniában a leggazdagabb bronzedényekben, vedret, tálat, kancsót, nyeles csészét, korongos nyelű serpenyőket, merítőkanalakat és szűrőt tartalmazott. A csontvázas sír melléklete volt még egy bronzolló, bronztű és üvegedény is. Az 1. század végén, a 2. század elején készült bronzedények egyikén L. Ansius Diodorus capuai bronzműves mesterjegye maradt meg. A római korban az 1. század 2. fele és a 3. század 1. fele közötti időszakban fordul elő a halom alá temetkezés. A halomsírok számát és a temetők elterjedését nézve Pannónia és a vele szomszédos Noricum provincia (a mai Ausztria keleti része) a legjelentősebb. A Dél-Dunántúlon a legtöbb halomsíros temető Zala, illetve Somogy megyében található. A temetőkön belül a halmok száma változatos, a legtöbb halom (176) a somogyjádi temetőben található. A római temetők szerkezetére jellemző, hogy nyugat-kelet irányúak, és a nagyobb halmokat általában kisebbek veszik körül, ami családi temetkezésre utalhat. Nagyberkiben, a szalacskai földvár lábánál észak-déli irányban húzódó, nagy kiterjedésű kora vaskori halomsírmező található, itt több esetben római utótemetkezésre utaló adatunk van. Csak több szondázó ásatással lehet eldönteni, hogy külön római kori halmok találhatók-e az őskori sírdombok között. A nagyberki halmoktól nyugatra, már Mosdós területén, szerkezete alapján esetleg római korinak tartható, 12 sírós temető található. Az egykor 7 sírós orci temető ma már elpusztult, de egy 1934-ben végzett ásatás alapján 37. kép Tál Ordacsehi-Bugaszegről