Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

Németh Péter Gergely: A BALATON DÉLI PARTVIDÉKE ÉS A DÉL-DUNÁNTÚL A VASKORBAN • KR. E. 8. SZÁZAD–KR. U. 1. SZÁZAD

38 NÉMETH PÉTER GERGELY 31. kép Kelta edényégető kemence Balatonboglár-Berekredűlőből 32. kép Kelta edény BalatonboglárBerekre-dűlőből dűlői kemence (31. kép) arról tanúskodik, hogy csak rövid ideig volt használatban. Az összes M7-es lelőhelyen került elő kenyérsütő kemence, ezeknél számos esetben a tüzelőteret széttört edénydarabokkal rakták ki. Az egyik ordacsehi-majori kemence alapozásában talált töredékekből több edényt lehetett rekonstruálni. Néhány házban kemence helyett kör alakú égetésnyom figyelhető meg, ami alkalmi tűzrakóhelyre utal. Ordacsehi-Kis-töltésen a dendrokronológiai vizsgálatok alapján a kelta korba tartozó, ácsolt kutakat sikerült feltárni. Szintén a dendrokronológai vizsgálatok segítettek annak megállapításában, hogy a korábban római korinak vélt víznyerőhelyek is a késő vaskorba tartoznak. A két sorba rendezett 6, illetve 12 kerek gödör (átlagos mélységük 1-1,5 m) jelentős mennyiségű vizet adhatott, ami intenzív gazdasági életre utal (Id. 178-179. kép). Több helyen megfigyelhető volt, hogy néhány gödröt paticcsal töltöttek fel, ami lebontott házak maradványa lehetett. Balatonőszödön néhány mély gödör szarvascsontvázat tartalmazott, Balatonlellén szarvasbika vázrészein kívül sertés- és kutyacsontvázakat találtak (Id. 90., 129. kép). Ezek az objektumok nem élelmiszer tárolására szolgáltak, hanem áldozati gödrök lehettek. A Kaposvárt elkerülő út építése előtti feltárásokon hasonló jellegű kelta településeket találtak. Az egyik kelta épületben kohó mellfalazatának töredéke maradt meg. Hasonló, a vasmegmunkálásra utaló lelet a szalacskai központból ismert. Mind a kis-balatoni, mind az M7-es ásatásokon nagy mennyiségű edénytöredék került elő. A gyorsan forgó fazekaskorong használata az edényformák és a díszítés leegyszerűsödését hozta magával (32. kép). Gyakori az edények átfúrása a törések javítása miatt. Nagy számban kerültek elő grafitos anyagú töredékek, valamint korongolatlan edények darabjai is. Az M7-es ásatásokon eddig nem találtak kelta temetkezéseket, de az Ordacsehi határában lévő temető esetleg a közelben lévő Ordacsehi-Kis-töltés településhez tartozott. A leggazdagabb somogyi temető Szabadi határából került elő. A női sírok leletei között karperecek, fibulák, láncok mellett előfordul az olló is, a férfisírokból az ékszerek mellett lándzsák, kardok és pajzs részei kerültek elő. Mindkét nem tagjai a túlvilági útra edényekben ételt is vittek: sertés, juh és szárnyas állatok csontjai tanúskodnak erről. A sírokba helyezett fegyvereket gyakran összehajlították, hogy a másvilágról visszatérő ne fordulhasson rokonai ellen. A kardhüvelyeken olykor szép, vésett díszítés marad meg, melynek bajelhárító szerepe volt. Az egyik somogytúri kardot pedig, egy másik hiedelemnek megfelelően, vászonba tekerték be. A kelta temetkezések zöme, eltekintve néhány korai sírtól, a középső kelta korból származik. A késő kelta korból egyelőre nem ismerünk temetkezést, ilyen korú temető előkerülésére elsősorban a leírásból ismert, de pontosan nem lokalizálható nagyberki-szalacskai sírmező azonosításakor nyílna lehetőség. A kelta temetők mellett csak kevés esetben vannak ismereteink hasonló korú telep meglétéről (Siófok, Ordacsehi-Kécsimező, Nagyberki, Vörs). A nagyberki központ mellett Balatonföldváron került elő kelta földvár. A sáncátvágással hitesített erődítésen belül több települési objektumot is feltártak. A pénzverés, az ékszer- és fegyverkészítés komoly szakmunkát jelentett, eszközeiket elsősorban a szalacskai és kaposmérói elrejtett leletekből ismerjük. A régészeti leletek tanúsága szerint a római hódítás békésen ment végbe. A lelőhelyeken nem figyelhető meg pusztítás, a római kori kerámiaformákban sokáig kimutatható a kelta hatás. A kelta személynévanyag elemzése szerint a 3. századig számolhatunk a kelta hagyományok fennmaradásával.