Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007
LELŐHELYEK - Horváth Friderika: MESTERJEGYES TERRA SIGILLATA UTÁNZATA
ORDACSEHI-MAJOR 233 A tányér (224. kép) anyag- és felületjellege egyaránt arra utal, hogy egy olyan provinciális díszkerámiáról van szó, amelynek előképéül a formai és a külső megjelenési jegyek alapján egy Consp. 42 formájú Pó-vidéki terra sigillata tányér (catinus pedalis) szolgálhatott. Silányabb minősége azonban arról tanúskodik, hogy egy bennszülött műhely terméke. Itáliai sigillaták utánzatait gyártó műhelyeket Pannónia több lelőhelyéről is ismerünk (Emona, Carnuntum, Poetovio), melyek edényeit a tárgyalt darabhoz hasonlóan a porózus, zárványos anyaguk különbözteti meg az importárutól. A fenti forma a dél-galliai műhelykör formakincsében is tovább élt, de a bevonat narancssárga színe és opálos fénye, továbbá a pecsételés módja a Póvidéki előkép használata mellett szól. Az edény készítője megpróbálta lemásolni az eredeti pecsétet, de annak formai és szövegértelmezésével nem volt tisztában. A pecsét négyszögletes keretezésű (225. kép), úgy tűnik azonban, hogy a fazekas egy planta pedis (p.p.) bélyegzőt akart utánozni, bár a bélyeg utolsó jeléről nem lehet teljes bizonyossággal eldönteni, hogy a lábfej formájú bélyegző sematikusan kialakított lábujjait látjuk, vagy esetleg E betűként értelmezhető. Feltételezhető, hogy a névbélyeg ebben az esetben dekoratív elemmé minősült át. A díszítetlen áru jellegéből adódóan belül pecsételt, a pecsét formája és a névhasználat módja korszak- és műhelyfüggő. Az itáliai terra sigillatáknál a korábbi négyszögletes, többsoros bélyegzést Tiberius uralkodásának elején a planta pedis alkalmazása váltja fel. Helyszűke miatt a fazekasok a neveik (tria nomina, de a kéttagú név sem ritka) kezdőbetűit használják, ami a nevek feloldását jelentősen megnehezíti. A barbotinos díszű, alacsony talpgyűrűjű, ferde oldalfalú, Consp. 42 formájú tányér a Flaviusok és Traianus korának kerámiája, ezért a különböző leletegyüttesekből p.p. bélyegzéssel ismert. A forma elterjedési területe ÉszakItáliára és a dunai provinciákra korlátozódik, a pannóniai anyagban nem túl gyakori, Carnuntumból azonban ismert. A fenti utánzat önmagában nem keltezhető, Traianus uralkodásáig követhető nyomon a Pó-vidéki áru pannóniai forgalma, melynek a barbotinos termékek a legkésőbbi képviselői. Az előképül szolgáló terra sigillata edény használati és az utánzat készítési idejének nem feltétlenül kellett egy időszakra esnie, egy-két évtizedes eltérés nem ritka jelenség. Póczy Klára pannóniai anyaggyűjtése alapján a Pó-vidéki és a dél-galliai gyártmányok provinciális utánzatai azonos periódusra keltezhetőek, készítésük a Kr. u. 1. század utolsó negyedében kezdődött, és a pannóniai díszedényekre gyakorolt hatásuk egészen a 2. század közepéig nyomon követhető.